Diákszíntársulat mutatkozott be Marosvásárhelyen

A helyi sajtóban tették közzé korábban, hogy válogatást szerveznek egy kamaszokból álló színjátszó együttes létrehozására. Szakavatott emberek hallgatták, nézték meg őket: a Színházművészeti Egyetem tanárai. A jelentkezőkből 11 gyereket, fiatalt válogattak ki, majd Kozsik József az iskolákat járta, hogy a bátortalan tehetségesekre rátaláljon. Most 18-an alkotják a csapatot.

Jó csillagzat alatt születtek

Szerdán este a marosvásárhelyi vár egyik bástyájában, a Tamacisza Egyesület székhelyén Kocsik József négy jelenetét mutatták be a kamaszok, akik először léptek a közönség elé. A négy jelenet között a legidősebbek, a 18-19 éves Vass Endre és Hóka Tímea több kis epizódból álló jelenetet adott elő.

„Órák alatt tanulták meg a szöveget, még két nap sem állt a rendelkezésükre. Nagyon ügyesek” – mondta el az előadás utáni sajtótájékoztatón Kozsik József. „A két sztár: Ercsei Ferike (Ercsifercsi) és Kiss Tamás mindig vidám, és előadás közben is utolérte őket e nevethetnék. Úgyhogy van még mit dolgoznunk a koncentrálóképesség erősítésén” – mondta a társulat vezetője.

Az előválogatásra rengeteg lány jelentkezett, a tehetséges srácokat még keresik, a társulat legfiatalabb tagja pedig 10 éves. A következő produkcióban sok a fiúszerep – Robert Cormier: Csokoládéháború című regényének a dramatizált változatát viszik majd színpadra. „Egy pápai drámapedagógus, Németh Ervin is foglalkozik a társulat tagjaival. Egyik találkozásunk alkalmával Kiskunfélegyházán, a kárpát-medencei diákszínjátszók fesztiválján láttam a Csokoládéháborút, nagyon tetszett, így elkértem a darabot. A bemutatón ő is itt lesz, azt szeretném, ha a csapataink majd kapcsolatba lépnének egymással” – mesélte a következő produkció hátteréről Kozsik.

Kérdésünkre, hogy miért Kozsik-jeleneteket adtak elő a gyerekek, a színész kifejtette, hogy a szükség hozta így, mivel rövid idő alatt nem tudott olyan jeleneteket szerezni, amelyek megfelelnek a diákok mostani felkészültségének. A jelenetek – Kamaszok, Testvérek, Boszorkány, Barátság – az ő lelki világukról szólnak. Amikor arra kértem a társulat tagjait, hogy az nyújtsa fel a kezét, aki biztos abban, hogy színész lesz, szinte minden kéz a magasba lendült. Természetesen az ő életükben még semmi sem dőlt el, de hisznek benne, hogy jó csillagzat alatt születtek, s álmuk valóra válik.

„Színésznő akarok lenni”

Oproiu Nikolett, a társulat egyik tagja mesélte: „Hatodikos vagyok, úgy jutottam ide, hogy az oszim megtalálta az újságban a felhívást. Ezelőtt is terveztem, hogy színész leszek, vártam már, hogy legyen egy színjátszó kör, így nagyon örültem, hogy bekerültem. Jó itt lenni: a tánc-, a beszédtechnika-, a mozgástechnika-óra is nagyon érdekes. Színésznő akarok lenni.”

Kiss Anna korábban is járt színikörre, a Talentum Alapítványhoz, ahol Kilyén Ilka színművésztől tanultak, és ünnepekre előadásokat készítettek elő. „Már szinte hivatásszerűen tanuljuk a színjátszást” – mesélte. Pollak Cristiannak a barátai jelezték, hogy feltétlenül be kell iratkoznia a társulatba: „A vakációkban mindig színészkedtem nekik. Viccelődtem, hülyéskedtem. Egyik barátom mondta: meglepetésem van a számodra – az újságban olvasta, hogy színészjelölteket keresnek, elmentem a válogatásra, és sikerült bekerülnöm. Ez egyelőre az én „másodállásom”, mert „főállásban” gokartozom, de lehet, hogy nemsokára ez lesz a főállásom.”

A kamaszok általában hetente háromszor gyűlnek össze, a Színházművészet Egyetem tanárai, Selyem Ildikó, Kozsik Ildikó, Rókay Vilmos, Gyéresi Júlia és természetesen Kozsik József tanítja őket: improvizáció, drámagyakorlat, mozgástechnika – egyelőre ez a kínálatuk a gyerekek számára. A kamaszok azt is bevallották: néha veszekednek, kiabálnak egymásra, de a barátság működik. Kozsik József szerint Erdélyben kevés ifjúsági társulat létezik, Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön működik ugyan két sikeres csapat, de a diákszíntársulatokból több is elkelne.