Célba értek a görkorisok

Napégette orral, bekötözötttérddel, bokával, fájdalomtól hasogatottlábbal estek be a célba, ahol újságíróknépes tábora várta őket. A görkorisokcélja az volt, hogy figyelmeztessék az embereket akörnyezetvédelem fontosságára, a fokozódóglobális felmelegedésre, valamint arra, hogybármelyikünk lecserélheti füstölgőgépjárművét környezetkímélőkerekeken guruló szerkezetekre. „Nagyon nehéz volt azút, főleg az utolsó három nap” –nyilatkozta lapunknak Kelemen Attila, a csoportot kísérőgépkocsi vezetője. – Számomra is fárasztóvolt, pedig én ültem, hát akkor a társaimnak,akik két lábbal taposták a kilométereket.”Hegyeli Hunor görkorcsolyás úgy vélte,sokkal többet kellett volna edzeniük, hiszen nagy akülönbség aközött, amikor esetenkéntegy-egy nap alatt tettek meg 100 kilométert, és amikornap nap után gurulták végig ugyanazt a távot.
Az emberek kávéval,teával, élelemmel kínálták acsapatot minden érintett helyszínen, a fáradságosút terhét azonban senki sem vehette át a„lábukból”. „Az utolsó három naponmár fájdalomcsillapítókkal éltünk,este a szálláshelyünkre úgy tudtamfelmenni, hogy Blizik Anita támogatott, alig álltam alábaimon – vallotta be Demeter Zsolt, a csapat főszervezője.– Tíz napig lényegében össze voltunkzárva, minden pillanatban együtt voltunk, és ehheza helyzethez sem volt könnyű alkalmazkodni”.
A fiatalok vállalkozásáta hazai útviszonyok is nehezítették, báraszfaltos utat választottak, a kátyús útburkolatbokapróbálónak bizonyult. Az utolsókilométerek voltak a legnehezebbek, ráadásulBihardiószeg és Jankafalva határában többkilométeren apró kaviccsal leszórt útburkolattalkellett megküzdeniük. Bár eső is áztattaőket, az út nagy részét napsütötte,derűs időben tették meg. Hogy az embert próbálókörútra vállalkozó Blizik Anita, DemeterZsolt, Májer Ádám, Hegyeli Hunor ésKelemen Attila neve bekerül-e a Guiness Rekordok Könyvébe,azt még nem tudni. A dossziécsomagot a napokbantovábbítják Angliába, a válaszrakét hónapot kell várniuk.