Beszélgetés Kopacz Borókával, a 2006-os Miss Krónika – Erdély szépével

Rút kiskacsából szépségkirálynő


Ha gyerekkorában valaki azt mondja, hogy egyszer majd szépségkirálynő lesz, elhiszi neki?
Dehogy hiszem! Inkább azt gondolom, hogy csúfolkodik, vagy legjobb esetben legyintek egyet, s azt mondom, jó, beszélj csak, beszélj. Magas, vézna leányka voltam, akinek a teste miatt komoly komplexusai voltak. Társaságban sokszor afféle rút kiskacsának éreztem magam.
n Mikor, és mitől állt be a fordulat?
Tizenkét éves koromban kezdtem el teniszezni, és ekkor kezdett már alakulni valamelyest a testem. Tizennégy voltam, amikor a sors összehozott egy volt szépségkirálynővel, Marton Gabriellával, aki benevezett Az év arca című székelyudvarhelyi versenyre. Akkor 2004-et írtunk, és először húztam magas sarkú cipőt. Három különdíjat nyertem, s azt hittem, az enyém a világ. Egy budapesti fényképész szerződést ajánlott egy tesztfotózásra, aztán hamarosan kiderült, hogy ő inkább testfotózásra gondolt. Füstbe mentek a terveim, elképzeléseim; szembe találtam magam a valósággal. Rádöbbentem, hogy mi van a legtöbb férfi agyában, azóta megtanultam diplomatikusan, de határozottan nemet mondani. Így nem teszem ki magam a kellemetlenségeknek, fölösleges csalódásoknak.
n Nagy csalódásként élte volna meg, ha nem nyeri meg a Krónika szépségversenyét?
Nem igaz, hogy nem szerettem volna megnyerni, de ha mégsem jön össze, egyáltalán nem ért volna meglepetésként. A felkészítők alatt mi lányok már kialakítottunk magunk között egy lehetséges sorrendet, amit többnyire el is fogadtunk. Én legalábbis annyira hittem az egyik lány sikerében, hogy akár fogadni is mertem volna, hogy ő nyeri a versenyt. Hogyisne, amikor előttünk sétálva, telefonon valakinek úgy számolt be a mezőnyről, hogy neki itt bizony nincs konkurenciája. Ugyanaz a lány később azt is megkérdezte tőlünk: hogy állna a fején a korona?
n …amely végül az ön fejére került. A Miss Marosvásárhely és a két udvarhölgy felkonferálása után hitte volna, hogy utolsóként, mint Erdély szépe, épp az ön neve hangzik el?
Nem, én éppen a már említett lányra tippeltem. De azért nagyon vert a szívem! Pedig két évvel ezelőtt, amikor egymagamban ültem a lelátón, csak annyira vágytam, hogy egyszer én is felléphessek. Aztán a tavalyi próbálkozás után már úgy éreztem: de jó lenne egyszer megnyerni.
n  Mit gondol, mivel győzte meg a zsűrit?
Talán a mosolyommal.
n Belülről fakad?
Abszolút. Külsőleg semmivel nem érzem szebbnek, többnek magam, mint a többi résztvevő. Legfeljebb magabiztosabbnak.
n Nem tart attól, hogy éppen a szépsége skatulyázhatja be?
Hazudnék, ha nemmel válaszolnék, még akkor is, ha jól tudom: nem a szépségem fogja meghatározni az életem. Ez mindössze a természet ajándéka. El sem tudom mesélni, hogy menynyire örültem egyszer egy fiú megjegyzésének, aki egy kiadósabb párbeszéd után meglepődve jelentette ki, hogy kellemesen csalódott bennem, mert addig csak szépnek hitt.