Nemes Tibor: ez a zsúfoltság a mostnak szól, amivel élni kell, és kíváncsi vagyok, mit tartogat még az évad hátralevő része
Fotó: Facebook/Nemes Tibor
A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem, valamint három neves teátrum művészeti titkára egyezteti le olykor egy hétre, máskor egy hónapra előre Nemes Tibor színész, énekes, dalszerző programját. A Marosvásárhelyen született fiatalember többek között a Presser Gáborral közös munkájáról, az idén tízéves Vecker zenekaráról, soron következő előadásairól, különböző műfajokban való megnyilvánulásáról beszélt a Krónikának.
2023. november 21., 09:492023. november 21., 09:49
– A legfrissebb bejegyzésed alapján Presser Gábor Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas előadóművésszel, zeneszerzővel közösen dolgozol egy lemezen. Mivel örvendeztetitek meg a közönséget?
– December 9-én mutatjuk be a Vígszínházban a Keresztes Tamás által rendezett Pinokkió című előadást. Presser Gábor az előadás zeneszerzője, az általad említett kép a stúdióban készült, amikor a produkció zenei anyagát, vokáljait vettük fel az előadás dalaiból most készülő lemezhez. Óriási megtiszteltetés, hogy részt vehetek többedmagammal egyetemistaként ebben a produkcióban, és főként, hogy Gáborral dolgozhatunk. Ő számomra a legnagyobb élő magyar legenda, tízéves korom óta meghatározó hatással van a zenei ízlésemre, a dalokhoz, a magyar zenéhez való viszonyomra és hozzáállásomra, mondhatni „Presserszocializált” zenész vagyok, mégis a szó legszebb értelmében nagyon természetes és jó érzés vele dolgozni.
Pici szerepem van a Pinokkióban, én vagyok Artúrka, a zenegép, de az előadás egészében részt veszek egyetemista társaimmal, és a premieren majd kiderül, hogy mit is csinálunk pontosan. Ugyanakkor decemberben nyolc alkalommal játsszuk még az előadást, és utána 2024-ben vélhetően minden hónapban. Várunk szeretettel mindenkit!
Nemes Tibor számára Presser Gábor a legnagyobb élő magyar legenda
Fotó: Facebook/Nemes Tibor
– A budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves hallgatójaként többek között a Vígszínház, a Szegedi Nemzeti Színház, az Örkény István Színház előadásaiban szerepelsz. Hogyan egyezteted össze a diákéletet a véget nem érő próbákkal?
– Hagyományos értelemben vett diákéletem soha nem volt, és lévén, hogy ötödéves vagyok, már nem is lesz. 2018-ban, amikor a Jazz Konzervatóriumba jártam és már két éve Budapesten éltem, hazamentem Marosvásárhelyre, ahol éppen az évente megrendezett diáknapok tomboltak, ahová meghívtak a barátaim, és annyira jól éreztem magam, hogy egy pillanatra elgondolkodtam, és megirigyeltem a hagyományos diákéletet. Aztán felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol az első három évben hétfő reggel 9-től vasárnap éjfélig dolgoztunk, hétköznapokon sokszor éjjel 2-ig, így sok időm nem volt a bulik után sóvárogni. Jelenleg az egyetem és a három színház művészeti titkárai egyeztetik a programomat, és én minden hónapban megkapok egy próba- és előadásrendet.
Most két próbafolyamatban dolgozom, az egyetemen Sas Zoltán rendezésében Stephen King Az című művét próbálom, amelynek szintén decemberben lesz a premierje, és a Vígszínházban az előbb említett Pinokkiót. Az egyetemen nemrég mutattunk be egy reneszánsz horror-drámát Koltai M. Gábor rendezésében, és hamarosan Márkos Albert a mi hangunkra írt kortárs operáját kezdem próbálni Porogi Dorka rendezésében, szintén az egyetemen. Jelenleg úgy érzem, ami a munkát illeti, minden időm maximálisan ki van használva. De a színház a pillanat művészete, ez a zsúfoltság a mostnak szól, amivel élni kell, és kíváncsi vagyok, mit tartogat még az évad hátralevő része.
Mester és tanítványa. Selmeczi György zeneszerző, zongoraművész és Nemes Tibor
Fotó: Krasznai Vilmos
– A Nemzet Művésze díjjal nemrég kitüntetett Selmeczi György osztályvezető tanárodnak melyik tanácsa, útmutatása hagyott mély nyomot benned?
– Ez nehéz kérdés. Selmeczi György tanár úrral a folyosón eltöltött öt perc is aranyat ér, öt év tanítására nem tudok egy zanzásított mondatban válaszolni. Véget kell érnie ennek az évnek. Le kell diplomáznom. El kell teljen pár értékes év a pályán, és akkor fogok tudni visszagondolni tanításaira reálisan és objektíven. Most túl sok érzelmi spirál kering bennem mestereimmel kapcsolatban, a többes számmal szeretném bevonni e kérdéskörbe Novák Esztert is, aki a másik mesterem, kettejük osztályába járok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, így gondolataim mindkettejükre vonatkoznak. A jelenlegi körforgás, aminek részese vagyok, nagyrészt nekik is köszönhető.
Az afféle értelmiségi lét, amit ő képvisel, és ahogy ő él, már nagyon keveseknek adatik meg, ennek szerintem legfőbb oka világunk értékvesztett, sokszor személytelen és felületes tempója, amiben a rétegzett gondolkodás, tudás, műveltség sokadlagos erény. De ennek megoldásáról leginkább nem beszélni kell, hanem cselekedni. Jobban. Ha minőségi világban szeretnék élni, nem vonhatom meg a vállam, hogy ez a világ most ilyen, lubickoljunk benne. Ez a világ ilyen, de mi alakítjuk. Minden generációnak megvolt ez a fiatal-felnőttkori minőségtelenséget konstatáló válsága, rajtam áll, hogyan veszek részt benne.
A Vecker zenekar tagjainak barátsága örökre szól
Fotó: Facebook/Nemes Tibor
– Idén ünnepelte megalakulásának 10. évfordulóját az osztálytársaiddal közösen megálmodott Vecker című zenekar. Mennyire tudtatok aktívak maradni az évek során, illetve hogyan képzelitek el az együttes jövőjét?
– Az őszinte válaszom az, hogy semennyire és sehogy, de mindkét döntés szeretetteljes és tudatos. 2017-ben, amikor az akkor ötéves közös pályánk legjobb évét írtuk, azt a döntést hoztuk, hogy nem leszünk csupán a koncertekre összeálló hakni zenekar. 2011-től, 14 éves korunktól minden héten 6 órát próbáltunk. 2016 után hatan 4 városban folytattuk tovább tanulmányainkat, így az addig folyamatos zenei és közös emberi fejlődésünk megállt. Ezt követően egy turné keretében elbúcsúztunk a közönségünktől és az aktív közös zenéléstől, melynek mindannyian rengeteget köszönhetünk, sőt a jelenlegi zenei, színházi vagy éppen tanári pályánkat is nagy részben. Száz koncertünk volt együtt, ebben a zenekarban nőttünk fel. Idén szimbolikus értelemben betöltöttük a tizedik évünket, és ennek apropóján a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal meghívott minket egy koncertre, amire igent mondtunk, nagyon komolyan vettük, szellemileg két hónapot, fizikailag két hetet készültünk. A koncertet teljesen elmosta az eső.
Az a pár száz ember, akire zuhogott az eső, tényleg szeret minket, ezt megköszönni nem lehet. A színpadon üvöltöttem a mikrofonba, hogy álljon el az eső, és a koncert végére kisütött a nap. Nincsenek terveink. A legfontosabb közös tervünk, hogy életünk végéig nagyon jó barátok maradjunk, és segítsünk egymáson, ahogy csak tudunk. Hatunk barátsága örökre szól. Ez nem kérdés. Viszont Máthé Péter zongoraművésszel, a Vecker zongoristájával húszéves barátságunk és közös alkotói ambíciónk apropóján jövőre létrehozunk egy koncert-előadást általunk írt és számunkra fontos, meghatározó dalokból.
– November 10-én szülővárosodban léptél fel első ízben a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniával. Milyen érzés volt otthon, más műfajt képviselve színpadra állni?
– Izgalmas, egyben szorongató. Az első próba végéig volt bennem egyfajta szorongás, túlontúl meg akartam felelni a helyzetnek. El akartam nyerni a bizalmát a zenekarnak, karmesternek, igazgatónak és természetesen a közönségnek. Hogy sikerült-e, azt nem tudom. Bízom benne. A második próbára már sokkal felszabadultabban mentem. Ez a három nap örökre szóló élményként marad meg bennem.
Csodás volt együtt dolgozni Pablo Boggiano karmesterrel és Cristina Vlaicu operaénekessel, ugyanakkor szakmailag nagyon tanulságos volt számomra. A jelenlegi vokális helyzetemet tekintve rájöttem, hogy van még min dolgoznom, de most itt tartok, és tanulok tovább. Ebben az évadban lesz még két koncertem a marosvásárhelyi filharmóniával. Januárban Novák Péter rendezésében és Tompa Ábel karmesterrel a magyar kultúra napján, majd áprilisban Zsíros Levente karmesterrel Rossini Stabat Materjét énekelhetem csodálatos szólista kollégákkal szintén Marosvásárhelyen. Hála Istennek, lesz dolgom otthon.
A fiatal színész a szegedi teátrum Egy csók és semmi más című darabjában is játszott
Fotó: Ivett Frank
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tavaly az Európai Unió lakosságának 8,5 százaléka nem engedhette meg magának, hogy minden második nap húst, halat vagy ezzel egyenértékű vegetáriánus ételt fogyasszon; ez az arány 1 százalékponttal kisebb a 2023-ban jegyzettnél.
A kutatások szerint a filozófia nyitottabbá és tudatosabbá formálja a gondolkodást, Romániában azonban egyre inkább háttérbe szorul az oktatásban.
Augusztus 26-án tartják világszerte a nemzetközi kutyanapot. Erdélyben is állatvédő eseményekkel hívják fel a figyelmet civil szervezetek az ember hűséges barátjára, az ebre.
A Kolozsvári Magyar Napok egyik legkedveltebb helyszíne minden évben a Farkas utca, ahol a vásár standjai között sétálva az ember könnyen elveszhet az illatok, színek és hangok kavalkádjában.
Bukarestben készül a világ egyik legdrágább magánbunkere Andrew és Tristan Tate számára. A föld alatti luxusmenedék 3,9 millió dollárba kerül, és még sztriptízrúddal felszerelt szórakoztatóterem is lesz benne.
Székelyföldi szabadidőközpont az ország legkedveltebb gyerekvonzó turistacélpontja a Clubul Copiilor (Gyerekek Klubja) nevű mozgalom munkatársai szerint, akik Google-értékelések alapján rangsorolták a romániai létesítményeket.
Népviseletbe öltözött táncosok „pörgették-forgatták” Kolozsvár belvárosát az elmúlt napokban. A 27. Szent István-napi Nemzetközi Kisebbségi Néptánctalálkozón öt ország táncosai mutatták be hagyományaikat, bevonva a közönséget is a közös mulatságba.
Cáfolja Bogdan Ivan energiaügyi miniszter azokat a közösségi oldalakon terjedő álhíreket, amelyek szerint idegen érdekek állnak az Argeș megyei Vidraru-tó kiürítésének hátterében.
Idén már negyedszer egymás után áll az Apple a világ legértékesebb márkáinak az élén.
Új turisztikai kínálat jelent meg térségünkben a külföldiek számára: családtörténeti túrákat szerveznek az egykoron innen elvándoroltak leszármazottainak, hogy lássák, hol és hogyan éltek az ősök.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!