
Filmek és csillogás. Cannes-ban szokás szerint idén is felvonulnak a premierek és a világsztárok
Fotó: Tóth Gödri Iringó
Háború, politika, a mesterséges intelligencia, a siker titka, az öregedés. A vörös szőnyegre lépő legnagyobb rendezőket is az foglalkoztatja, ami bárkit, mindenkit napjainkban. A cannes-i fesztivál vége felé közeledve, a teljesség igénye nélkül kiveséztük a filmfelhozatalt.
2024. május 25., 09:032024. május 25., 09:03
Lassan a végéhez közeledik a 77. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál, amelynek díjkiosztóját és záróünnepségét szombat este tartják; a nagyon várt alkotások többségét már levetítették. A szemlére évről-évre nem csak a filmes szakma, kritikusok és filmrajongók figyelnek közel két héten keresztül, hanem a mozi világában kevésbé járatosak is a seregszemle felé szokták fordítani a tekintetüket, hiszen a felhozatal nem csak arról árulkodik, hogy mi foglalkoztatja a rendezőket, hanem arról is, ami az egész társadalmat. Hogy mi zajlik éppen a világunkban.
A körülbelül 17 perces rövidfilm egy művészi próbálkozás a téma megragadására, inkább egy filmes elégia, mint kiáltvány, de annak is erőtlen, felejthető – nem is lett nagy visszhangja. A másik az ukrán háborút dokumentáló The Invasion (Az invázió) című film Szergej Loznyica rendezésében, ami a leggyengébb idei alkotások közé tartozik, valószínűleg csak témája miatt került be a fesztiválra. Az alkotás az ukrajnai mindennapokat mutatja meg, esküvőt, temetést, születést, majd megint temetést, megint születést, és így tovább. A film nem kelt empátiát, és nem is mutat újat. Az egyetlen erős pillanata az a rész, melyben azt látjuk, hogy az ukránok sorra adják le, be az orosz szerzők könyveit az otthoni könyvespolcokról, hogy szabaduljanak mindentől, ami orosz.
Ragyogás. Catherine Deneuve kétszeres César-díjas francia színésznő a cannes-i vörös szőnyegen
Fotó: Videófelvétel/FranceTv
Tagadhatatlanul a cannes-i fesztivál idei kiadásának egyik nagy, több alkotásban is visszatérő témája a mesterséges intelligencia. Quentin Dupiex nyitófilmje, a Le Deuxième Acte (Második felvonás) filmes, filmalkotói szempontból foglalkozott vele, a már oly sokszor feltett kérdést felvetve:
A másik David Cronenberg kanadai filmrendező The Shrouds (A leplek) című új alkotása, mely egy egyszerre bizarr és izgalmas történetbe beleviszi napjaink félelmeit és összeesküvés-elméleteit is a digitalizáció és a mesterséges intelligencia kapcsán: orosz hackerek, kínai kémprogramok és társaik által. Izgalmas, hogy a filmben – mint Cronenberg művészetében nem először –
Ha már magyar vonatkozás, akkor nem mehetünk el Guy Maddin, Evan Johnson, Galen Johnson: Rumours (Pletykák) című alkotása mellett sem, ami tulajdonképpen egy politikai szatíra – amit Magyarországon forgattak. A történet egyébként elég abszurd: a G7-csúcstalálkozón – aminek célja, hogy a nagyhatalmak kitaláljanak, kiadjanak egy közös nyilatkozatot, válaszként a legfrissebb globális krízisre, amiről nem is tudják, hogy pontosan miből áll, miben nyilvánul meg – a hét állam vezetői magukra maradnak egy park közepén, több ezeréves mumifikálódott holtestekkel körülvéve, akik jönnek-mennek, ijesztgetnek. S bár a film egyes részleteit elsőre nehezen értelmezi a néző (több méteres óriás agy az erdő közepén és társai),
A film jó példája annak, hogy miként lehet a néző napjainkban szinte állandó belső feszültségét, amit a geopolitikai konfliktusok, a gazdasági és politikai szövetségek bizonytalansága miatt (is) érez, ha csak két órácskára is, de oldani egy kis humorral.
Bár volt olyan kiadás, amikor a cannes-i fesztivál edzett közönsége is úgy érezhette, hogy már kicsit sok az LMBTQ-filmekből, az idei nagy esélyes, Jacques Audiard Emilia Pérez című alkotása megmutatta, miként kell ezt jól csinálni: a film egy mexikói drogbáróról szól, aki nőként kezd új életet. Humoros, akciódús, kreatív és ideológiától mentes, a nemváltás itt egy történés, nem pedig fajsúlyos, kivesézendő „aktus”.
A másik nagy esélyes egyébként a The Substance című testhorror Demi Moore és Margaret Qualley főszereplésével, Coralie Fargeat rendezésében. A műfajnak egyébként rendszerint nagy sikere van Cannes-ban, annak ellenére, hogy az ilyen típusú filmek a közönség jelentős hányadát rendesen kiakasztják.
Színészszelfi a rajongókkal
Fotó: Videófelvétel/FranceTv
Mindezekhez hozzáadódnak a versenyszekcióban olyan filmek, mint például a román Emanuel Pârvu Trei kilometri până la capătul lumii (Három kilométer a világ végéig) című alkotása, mely a homoszexuálitás és elfogadás kérdését (is) boncolgatja. Eközben nagyon sajátosan romániai, a vidéki lét, a bigott vallásosság, a korrupció mind ott vannak benne, vagy Csia Csang-ko (pinjin átírásban Jia Zhangke) Caught by the Tides című filmje, mely a fejlődő (de a másik oldalon pusztuló) Kína mindennapjait mutatja be, azt, hogy az olimpia vagy épp egy gát megépítése hogyan tett, tesz tönkre településeket, életeket.
Jorgosz Lanthimosz görög rendező – akinek nevét az idei a Oscar-gála, illetve a Szegény párák című film kapcsán megismerte a nagyvilág – legújabb alkotásában mondhatni meredekebb, abszurdabb: a Kinds of Kindnessben (A kegyelem fajtái) három rövid történetet, novellát tár elénk, amelyeket elsősorban az azonos szereplőgárda köt össze, s amelyek az emberi létezés nagyon mély kérdéseit feszegetik, közel sem hétköznapi módon. Ali Abassi The Apprentice (A tanonc – szerk.) című filmje az ifjú Donald Trumpról szintén a versenyszekcióban kapott helyett, és nem mondhatni róla, hogy az amerikai elnökválasztás évében túl sok prót vagy kontrát jelentene az üzletemberből politikussá avanzsált mágnás szempontjából: viszonylag jól összerakott, részleges életrajz jó színészi játékkal.
A versenyszekción túl egyébként volt itt minden: Mad Max, Kevin Costner-féle western, valamint meglepőn jó szörfös film Nicholas Cage-dzsel.

Ritkán esik szó arról, hogy a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon (és sok más szemlén is) a lényeg – vagyis mindaz, aminek komoly anyagi vonzata van – nem a vörös szőnyegen, a vakuk kereszttüzében, a nagy nyilvánosság előtt zajlik.
Mint később kiderült, a bejelentés alapjául szolgáló fényképet mesterséges intelligenciával (MI) készítették, a medve pedig valójában nem is járt a környéken.
Október 25-étől, vasárnaptól áttér Románia a téli időszámításra, hajnali 4 órakor 3 órára kell visszaállítani az óramutatókat.
Két autót is eltűntnek hittek a tulajdonosaik, miután nem találták meg az aradi ócskapiac környéki parkolóban, ráadásul az egyik 80 ezer euró értékű volt. A rendőrség nagy erőkkel vonult ki, de kiderült: csak elfelejtették, hová parkolták a járműveket.
Karácsonykor és húsvétkor a bejglibe, és legtöbbször más édes süteményekbe kerül: általában ezt a szerepet szánjuk a diónak, pedig a világ nagy konyháiban mártást sűrítenek, húst vonnak be vele, salátát koronáznak meg vele.
Minden korábbi eredményét felülmúlta a Kolozsvári Műszaki Egyetem Solis csapata a belgiumi, 24 órás napelemesautó-versenyen. A csapat fejlődéséről, a napelemes autózás lehetőségeiről és a további célokról Németh Raymond, a Solis tapasztalt tagja beszélt.
Egy platinagyűrűt árvereznek el a jövő héten Bukarestben, amelynek központi gyémántja több mint 9 karátos – közölte pénteken az Artmark aukciós ház.
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
szóljon hozzá!