A katarzis és a művészet gyógyító ereje

Ön pszichiáterként dolgozik, de diákkora óta ír verseket, színdarabokat. Mikor kezdett el festeni?
n 1990–ben emigráltam Németországba, akkor kezdõdött az útkeresésem: angol és spanyol szakra jártam, késõbb divattervezõire, majd fogorvosira – amit a kilencedik szemeszter elvégzése után otthagytam, mert rájöttem: ebben a szakmában boldogtalan lennék. Aztán felvettek a Kölni Orvostudományi Egyetemre, 1999-tõl a kölni pszichiátriai klinikán dolgoztam, 2001-tõl pedig Zürichben. Közben az önkifejezésnek olyan módját kerestem, ami másoknak is örömet szerez – így kezdtem el festeni. Alkotásaim a biztonságkeresésrõl, az otthonról, a teremtésrõl, a szerelemrõl szólnak, ugyanakkor az emberben lakozó negatív érzelmeket, az emberi konfliktusokat is igyekszem kifejezésre juttatni. Gyógyítási módszerem központi eleme a katarzis, segíteni szeretném az embereket, hogy jobban megérthessék önmagukat és saját világukat.
Jelenlegi tárlata anyagából miért éppen az Otthon címû festmény a kedvence?
n Ezt a képet nagyon szeretem, mert biztonságot sugall. Hármas tagoltságú, ami talán összefügg azzal, hogy nekem három hazám van: erdélyi származású német állampolgárként jelenleg Svájcban élek. Ha viszont metafizikusan közelítjük meg a hármas tagoltságot, akkor jelentheti a test, a lélek és a szellem hármas egységét is. A hullámzó formák megnyugtatják a szemlélõt, a háttérben látható templomtornyok pedig meghitt hangulatot kölcsönöznek az alkotásnak.
A kétszer hat festménybõl álló, Kisfiam játékos utazásai címû ciklust a gyereke rajzai ihlették...
n Az emberben rejlõ belsõ arcokat, személyiségeket kívántam „megjeleníteni”a festményeimen. Ezek a belsõ arcok konfliktusokat okozhatnak, viszont erõt is adhatnak az embernek. A pszichés betegben felerõsödhetnek, és ha eluralkodnak valakiben, komoly zavarokat okozhatnak. A Kisfiam játékos utazásaihoz ötéves fiam palatáblára rajzolt formáit használtam fel. Meghökkentettek ezek a rajzok, többek között azért, mert a perui inkák által használt motívumokhoz hasonlítottak. 
Hat évvel ezelõtt a patagóniai sámánokat tanulmányozta. Az ott gyakorolt gyógymódokat fel tudják-e használni a modern világ pszichiáterei?
n Dél-Amerika még mindig misztikus vidék: ott a törzsközösség sámánja pap és pszichiáter egy személyben. A módszereik nagy részét azonban nem tudjuk alkalmazni, mivel náluk még nem alakult ki az a fajta individuális világnézet, ami az úgynevezett modern embert jellemzi. Õk még azzal a közösségi tudattal rendelkeznek, ami valószínûleg az európai népek sajátja is volt a középkorig. A mapuche indiánok például törzsi rituális szertartásaik során jutnak el a pszichét megtisztító katartikus élményekig. Egy dolgot azonban felfedeztem náluk, ami a buddhista gyakorlatokban is megtalálható, valamint a muzulmánoknál is – például a dervistáncban –: a tudat kikapcsolása gyógyítja az emberi pszichét.