A vidámságot kell átörökítenünk a farsang szellemiségéből: a nagyvilág történései erősen befolyásolják a hagyomány alakulását

– világított rá Barabási László. Hozzátette, annak ellenére, hogy szórványosan még ma is élnek hagyományőrző falvak, a házról házra járás szokása egyre inkább megszűnni látszik. A farsangvégi menetelő játékokat azonban sok helyen, például a Székelyföldön, bizonyos közép-erdélyi régiókban felkarolták, és már-már divatként éltetik tovább.

Karneváli hangulat az iskolákban

Barabás László szerint érdekes megfigyelni, hogy a falusi gyermekek által bemutatott játékok mennyire kapcsolódnak a felnőttek által előadott játékokhoz. Ez utóbbiak ugyanis gyakran parodisztikusak, nem mellőzve a kétértelmű mozdulatokat és kifejezéseket, így az utánzás kérdése problematikussá válik. A gyermekek karneválja általában egy iskolai rendezvény keretében, a pedagógus szervezésében zajlik.

A tankönyvek rendszerint nem a helyi közösségek szokásait, hanem egy általános farsangi képet mutatnak be, a karneválok pedig nem a hagyományos játékok felelevenítéséről szólnak, így nem jön létre a kapcsolódás a falu kulturális folyamatosságával, ami viszont kifejezetten fontos lenne” – vélekedett a szakember. A gyerekek jelmezválasztási szokásai kapcsán megemlítette, a felnőttekhez hasonlóan ők is szívesen bújnak ez épp divatos rajzfilmfigurák bőrébe. A kisebbek körében a Hófehérke és a hét törpe, Csipkerózsika, illetve Jancsi és Juliska karaktere a legkedveltebb. Elmondta, pár évvel korábban olyan irodalmi figurák is megjelentek, mint János vitéz, Ludas Matyi és Döbrögi vagy Jumurdzsák, de találkozhattunk különböző sztárokkal és tévészereplőkkel vagy Michael Jackson figurájával, a székely huszár mellett pedig felsorakozott Zorró alakja is.

– tette hozzá.

Próbáljuk meggyőzni őket, hogy ne minden évben hercegkisasszonynak vagy Batmannek öltözzenek, hiszen a rendelkezésre álló karakterek tárháza ennél lényegesen nagyobb” – magyarázta. Mint mondta, a pandémia előtti években az egész falu előtt bemutatkoztak, műsort szerveztek, az utóbbi két évben erre viszont nem volt lehetőség, így a gyerekek lelkesedése is alábbhagyott.

Kémenes Hajnal az elmúlt években az öregek megfigyelésein alapuló időjóslást is megtanította a gyerekeknek, ezenkívül a hagyományos farsangolásra is igyekszik hangsúlyt fektetni, többek közt a Székelyföldre jellemző kiszebábu égetésének szokását ismertette meg a székelyhodosiakkal. A diákjai körében ugyanakkor szorgalmazza, hogy a gyerekek saját maguk készítsék el jelmezeiket. Mint mondta, az évek során olyan izgalmas figurák születtek már, mint a szemeteskuka, a manó. Hozzátette, különös figyelmet fordít a mélyszegénységben élő diákjaira, hiszen számukra nem minden esetben elérhetőek ugyanazok az eszközök, ilyenkor a lehetőségekhez mért, személyre szabott ötleteket valósítanak meg.

„Amikor elégetjük a kiszebábut, szembenézünk a félelmeinkkel, és tudatosítjuk azokat a tulajdonságainkat, amitől szeretnénk megszabadulni. Ezeket kis cetlikre írjuk, és bedobjuk a tűzbe: olyan megtisztulási folyamatba kezdünk, ami a húsvéti ünnepkörben fog kicsúcsosodni” – egészítette ki a tanítónő.

A virtuális világban már nem vonzó a farsangolás

Egyed Ágnes baróti pedagógus elmondta, a kisiskolások körében a lányok és a fiúk jelmezválasztása nagyon eltérő. Míg a lányok régi mesefilmek hősnőinek öltöznek legszívesebben, illetve olyan kreatív öltetekben gondolkodnak, mint a dobókocka, a tükörtojás vagy épp a palacsinta, addig a fiúk kevésbé lelkesednek a beöltözés gondolatáért, és legtöbbször számítógépes játékok karaktereinek öltöznek.

napi 8–10 óra virtuális játék után ijesztő, mennyire nem érdekli őket a valóság és az ahhoz tartozó tevékenységek, így a farsangolás sem” – vázolta a pedagógus. Egyed Ágnes úgy látja, hogy bármennyire is igyekezzenek az iskolai rendezvények által átörökíteni a népi hagyományt, a farsangi és a hozzá kapcsolódó népi szokások egyre inkább eltűnőben vannak Erdővidéken is.

Koronavírus, vakcinafajták a farsangi játékokban

Az elmúlt két évben a koronavírus-világjárvány negatívan érintette a közösségi rendezvényeket, így azokban a falvakban, ahol még él a farsangolás hagyománya, elmaradtak azok az események, amikor egy-egy család, szomszédság vagy baráti társaság különböző alakoknak öltözve házról házra járnak a faluban. Sok helyen a kultúrotthonban szervezett iskolai rendezvények is nézőközönség nélkül zajlottak.

A Hargita Megyei Kulturális Központ minden évben megszervezi a farsangi szokásokat bemutató falvak találkozóját, amire tavaly a korlátozások miatt nem kerülhetett sor. A részt vevő falvak erre különféleképpen reagáltak: egyes helyeken a falukerület helyett csak a templomot járták körül vagy lerövidített menetet tartottak, mások viszont a korábbi farsangokra emlékező, online rendezvénysorozattal készültek. „A népi játékok egyik jellemzője, hogy a fontosabb aktuális események azonnal a farsang színpadára kerülnek. Tavaly a siratóparódiák és énekek mellett Alsósófalván a vírus tematizálása is helyet kapott a farsangolásban. A házaknál különböző vakcinafajtákat kínáltak: volt sófalvi, siklódi, atyhai és bukaresti vakcina. Ezeket kis üvegekben szolgálták fel, amelyek oltóanyag helyett jóféle pálinkát tartalmaztak” – emlékezett vissza Barabás László.