Vízilabda: ezüstérmesek a marosvásárhelyi tinik

A hármas mezőnyben a második helyre törtek, aztán a bajnoki címről kezdtek álmodozni. Karnyújtásnyira voltak tőle, de az aranyérem végül a jóval tapasztaltabb nagyváradi lányok nyakába került.

„Amikor tavaly szeptemberben Răzvan Păltinean kollégámtól átvettem a csapatot, én sem hittem volna, hogy már az első bajnokságot a dobogó második fokán végezzük. Már csak azért sem, mert a többnyire tizenéves lányainkkal felnőttbajnokságba iratkoztunk” – mondja Fülöp Tamás Szoly, a hazai mezőny legfiatalabb csapatának edzője.

A vásárhelyi lányok – akik lényegében január közepétől edzenek szabványméretű fedett uszodában – mindhárom tornán legyőzték a Bukaresti Brenntag Karma gárdáját, a Nagyváradi Köröstől Marosvásárhelyen kikaptak, majd idegenben visszavágtak. Ilyen körülmények között a bukaresti torna afféle döntőnek számított. Három negyeden keresztül a Torpi jól állta a sarat, egy adott pillanatban vezetett is, de az utolsó percekben a váradi lányok rákapcsoltak: fordítottak, és 20-17-re nyertek.

„Bár kissé keserű a vereség, nincs mit a lányok szemére vetnem, hisz jól játszottak, a szövetség vezetői számára is kellemes meglepetést okozott a mérkőzés. A végén be is vallották, nem számítottak arra, hogy a lányok is tudnak ilyen színvonalas meccset játszani. Ők azt hitték, hogy a női vízilabda afféle bohóckodásnak számít. Szeptember végén a Román Kupában vissza szeretnénk vágni a Körösnek” – mondta a fiatal tréner.

A marosvásárhelyi csapat érdekessége, hogy a sok 12-14 éves lány mellett az egyik játékos édesanyja, a 37 esztendős Szeghalmi Andrea is alapembernek számít. Mi több, ő a csapat legjobb úszója. Különben Carmen Pecar gólkirály, Renata Moldovan, Dán Edina, Lazsádi Anna és Török Enikő mellett Szeghalmi Andrea lánya, Krisztina a Torpi egyik meghatározó játékosa.

Kérdésünkre, hogy ha a hazai pontvadászat ennyire gyermekcipőben jár, miért nem iratkoznak be a magyar bajnokságba, Fülöp Tamás Szoly elismerte, hogy a jelenlegi gárda még éretlennek bizonyulna az anyaországi versenyben.

„Egyelőre sem a lányok, sem a klub nem nőtt még fel arra a szintre. Jövőre viszont minden jel szerint már öt csapat kezdi el a román bajnokságot, és akkor talán a mezőny is erősebb lesz” – mondja, hozzátéve, hogy egyelőre el kell fogadnunk, hogy óriási távolság választja el a hazai és magyarországi női sportágat. Román válogatottról még nem is lehet beszélni, az ország legjobb játékosai szeptember folyamán, éppen a marosvásárhelyi klub kezdeményezésére a víkendtelepi „sátorban” gyűlnek össze először.