Tucatnyi focipályát számoltak fel – Vásárhelyi sportlétesítmény-körkép

Marosvásárhelyen leginkább a víkendtelepi olimpiai medence sátorral való befedése lendített három évvel ezelőtt a két őshonos sportágon, az úszáson és a vízilabdán. Amióta sikerült téliesíteni az 50 méteres medencét, gyermekek ezrei tanultak meg úszni, az önkormányzat jóvoltából számos óvodai és iskolai kiscsoport járhatott szervezetten tanfolyamra.

Ugyanakkor fellendült a teljesítménysport is: megsokasodtak és megerősödtek a magánklubok, az úszók még több érmet hoztak az országos és nemzetközi versenyekről, húsz év után felébredt csipkerózsika-álmából a férfi vízilabda, és megszületett az első női csapat, mely a válogatott gerincét is jelenti.

Utánpótlásvonzó létesítmények

„Nagyon sokat jelent számunkra ez a sátor, még akkor is, ha csak félmegoldásnak számít. Az addigi egy úszócsapat mellett létrejött egy másik is, a vízilabdaegyüttesek száma pedig nulláról négyre ugrott. Egyik úszótanfolyam a másikat követi, így nekünk, a teljesítménysporttal foglalkozóknak is sokkal nagyobb a válogatási lehetőségünk” – sorolja a pozitívumokat Peteley Attila, az iskolás sportklub edzője. Szerinte az igazi megoldás egy valódi fedett uszoda megépítése lenne, melynek fenntartási költségei lényegesen alacsonyabbak, mint a víkendtelepi „balloné”. Ugyanakkor hivatalos versenyeket is lehetne szervezni.

A víkendtelepi sátorhoz hasonlóan szinte mágnesként vonzza a gyermekeket a Kossuth utcai, Maros-híd alatti, megújult tekepálya. A Romgaz azok után fogott neki a létesítmény modernizálásának, hogy sikerült megegyeznie a pálya tulajdonosával, az Elektromaros olasz főrészvényesével abban, hogy ötven esztendőre bérbe adja a pályát.

„Amióta sikerült korszerűsíteni a pályát, elözönlötték a gyermekek. Pedig addig is eredményes volt a több mint harminc éve világszínvonalon szereplő lánycsapat, ám egy lepukkant sportközpont nemigen vonzotta a fiatalokat” – állítja Tiberiu Bidiga, a megyei sporthivatal egykori vezetője és jelenlegi szakreferense. Míg a legtöbb romániai városban a tekecsapatok megszűntek és a pályák bezártak, Bidiga szerint a világkupagyőztes marosvásárhelyi Romgaz Elektromaros női utánpótlása még jó ideig biztosított, mint ahogy a férfiaknál is egyre több tehetség bukkan fel.

Sízni lehet, a korcsolyázásra még várni kell

Az enyhe telek és az infrastruktúra hiánya szinte eltüntették Maros megyét a sízés térképéről. Míg ezelőtt száz évvel még síugrásra alkalmas sáncok is voltak a Somostetőn, ’89 előtt pedig számos lesiklási versenyt szerveztek a marosszentgyörgyi Cinege-tetőn vagy a Maros völgyében, a térség egyetlen pályával, a szovátaival maradt.

Amióta százkilométeres körzetben több minőségi és aránylag korszerű felvonóval ellátott pályát is kialakítottak, egyre több szülő küldi sítáborba a gyermekét. A vásárhelyiek többsége hétvégeken Maroshévízen vagy a három közül valamelyik bucsini pályán, esetleg Szovátán sízik. „Hasonló fellendülést hozhatna két másik téli sportágban, a korcsolyázásban és a jégkorongban a műjégpálya várva várt átadása is. Kár, hogy a számos ígérgetés ellenére, a kormány nem hajlandó befejezni egy olyan sportlétesítményt, amely mintegy 80 százalékban elkészült” – sajnálkozott Tiberiu Bidiga.

Másfél tucatnyival kevesebb futballpálya

Noha a látszat szerint Marosvásárhelyen pillanatnyilag az ország egyik legjobb futballcsapata kergeti a labdát, az ötödik helyezett ASA-nál a marosbogáti születésű Sepsi Lászlón kívül egyetlen környékbeli játékos sem rúgja a bőrt. A megye nem rendelkezik másodosztályos együttessel, és a harmadosztályban is mindössze a Szászrégeni Avântul érdekelt.

„Ez annak tudható be, hogy az utóbbi fél évszázadban Marosvásárhelyen több mint egy tucatnyi futballpályát számoltak fel” – állítja Szatmári Tibor, a megyei labdarúgó-egyesület volt elnöke. Legutóbb a Jeddi úti Elektromaros-pályát és mintegy ötezer férőhelyes lelátóit dózerolták le, helyette pedig gyógyszergyárat építettek a lakónegyed kellős közepébe. Az utóbbi években sikerült teljesen felújítani a futballakadémiának helyet adó víkendtelepi egykori ASA-központot, 8 ezer férőhelyesre növelni és első osztályos mérkőzésekre alkalmassá tenni a Trans-Sil pályát.

A marosvásárhelyi önkormányzat 2013-ban nekilátott a ligeti, valamikor 12 500 férőhelyes stadion felújításának. Bár sokan – többek között Dorin Florea polgármester is – jobbnak látták volna lebontani és atlétikapálya nélkül újjáépíteni a létesítményt, Szekeres Gerő építészmérnök másként gondolta. A valamikori válogatott futóbajnok meggyőzte az elöljárót, hogy nem érdemes az atlétikának egy külön stadiont építeni.

„Kár újabb befektetéssel egy másik atlétikapályát kiképezni. Mindenképpen meg kell hagyni a ligeti stadion atlétikapályáját, sőt nyolc vagy akár tízsávosra kell szélesíteni” – vallja Szekeres Gerő. Peti András alpolgármester szerint is meg kell őrizni a „hagyományos ligeti stadiont”, melynek csupán a főlelátóját építik újjá. „Kár lenne eltüntetni a sok szép emléket őrző stadiont, inkább újjá kell varázsolni. Ez most az önkormányzat célja, és ennek érdekében, a költségvetés függvényében, idén folytatjuk a munkálatokat” – állítja Peti András.