Kézilabda-Eb: kiruccanás a belgrádi „pokolba”

Előítéleteinket elvetve indultunk el hétfő reggel Belgrádba egy kis városnézésre, és persze nem utolsósorban azért, hogy a férfi kézilabda-Európa-bajnokság ottani középdöntős csoportjának hangulatát is átvegyük. Semmiben nem csalódtunk. Sőt. A város maga, legalábbis amit láttunk belőle, pozitív csalódás. Sok látnivaló nincs a váron és a sétálóutcán kívül, de viszonylag tisztaság volt mindenhol. Üdítő élmény a bukaresti káoszhoz képest. Hogy aztán mondjuk a Zvezda negyedében mi lehet, azt már nem tudjuk.

2012. január 25., 09:402012. január 25., 09:40

A középdöntő belgrádi csoportjának otthont adó Beogradska Arena a város új negyedében – Újbelgrád – található, amely kimondottan nyugatias. A csarnokot 1991-ben kezdték el építeni, és 2004-ben adták át hivatalosan, összköltségvetése 70 millió euró volt. A hatalmas csarnokban 22 ezer néző fér el, a legtöbben egy Partizan Belgrád–Panathinaikosz férfi kosárlabda-Euroliga-mérkőzésen voltak. Szám szerint 22 567-en. Az aréna lenyűgöző, impozáns, hangulatos. Kétkedve néztük, hogy egy ekkora csarnokba hogyan lehet hangulatot csalni. Nem tudtuk elképzelni. Mégis, már az első, Macedónia–Lengyelország mérkőzésen meggyőződhettünk róla: igenis lehet.

A pár órával korábban még nyugodt, civilizált macedón szurkolók, akik a városban szétszórva nézelődtek, a lelátóra érkezve szó szerint fanatikusokká „vedlettek” át. A körülbelül 5000 drukker óriási hangulatot teremtett, ami egy televízió képernyőjén nem jött volna át annyira, mint a helyszínen. A macedónok a székekre állva, igazi balkáni módon ugrálták, üvöltötték végig a mérkőzést, még minket, semleges nézőket is megfogtak. Az összecsapás végén pedig a szervezőknek volt sok dolguk, amíg a törött székeket összeszedték.

A Németország–Dánia összecsapás ebből a szempontból már nem volt annyira élvezetes, a nyugati országok kézilabda-mérkőzésein megszokott színházi hangulat uralkodott. A találkozó vége felé viszont szállingózni kezdtek a szerb szurkolók, akik a Svédország elleni meccsre készültek. A kezdésre már megérkeztek a Partizan ultrái is, akik azért nem igazán nyűgöztek le. Többre számítottam tőlük. A sihederhad – amely kb. 18–20 éves fiatalokból állt – adta a szurkoláshoz a hangot, de a macedónoknak vizet sem vihettek. Valószínű, hogyha a Partizan igazi keménymagja, a Grobari is ott lett volna, akkor más véleményt alakítok ki. A szervezőknek viszont itt feljegyeztünk egy fekete pontot. A sajtónak megfelelő hely volt fenntartva, de oda rengeteg civilt is beengedtek, akik nagyon beleélték magukat a mérkőzésbe. Nem jó érzés, mikor nyugodtan nézed a mérkőzést, és a hátadnál székeket csapkodnak és rugdosnak.

Bálint Attila, Belgrád