Két új stadiont kaphat a „harmadosztályos” város, miközben mindenhol ráfizetéses a fejetlen arénaépítés

Közben szintén idén májusban érkezett a hír, hogy elkészült a város régi nagy arénája, a Dan Păltinișanu-stadion helyén építendő új létesítmény megvalósíthatósági tanulmánya. Ez már a Temes Megyei Tanács „biznisze” – övék a terület –, és jóval grandiózusabb, mint a polgármesteri hivatal projektje:

A Poli ugyanis a Liga 2 elmúlt idényében kiesett a harmadosztályba, akárcsak a város másik, egykoron neves együttese, a Ripensia.

Egyébként május végén több ezer temesvári tett eleget a Béga-parti szurkolókat tömörítő Druckeria egyesület felhívásának: sportpályákká „alakították” a belvárost, így tiltakozván a sportlétesítmények, -beruházások hiánya ellen. Ugyanis sokan a sportinfrastruktúra hiányosságaival magyarázzák a nagy futballhagyományokkal rendelkező városban tapasztalt „haldoklást”. Viszont a legtöbben eggyel, a régi aréna újjáépítésével is „megelégednének”, de emellett új sportcsarnokot is kérnek, számos meglévő sportközpont felújítását, új pályák és termek megépítését a gyerekek számára.

korábban írtuk

Pezseg a művelődési élet, haldoklik a sport – Ezrek tüntettek Temesváron, Európa kulturális fővárosában

Több ezer temesvári tett eleget csütörtökön a bánsági város szurkolóit tömörítő Druckeria egyesület felhívásának: sportpályákká „alakították” a belvárost, így tiltakozván a sportlétesítmények, -beruházások és -infrastruktúra hiánya ellen.

Eközben a Polinál a neves egykori kapust, Costel Pantilimont nevezték ki a klub élére, aki „nulláról”, de nagy reményekkel indult. A volt válogatott reményét fejezte ki, hogy legalább a „legó” stadion elkészül 2027-ig, a nagy aréna megvalósulásában kevésbé bízik. „Nagy a frusztráció... Egy olyan város, mint Kolozsvár, rendezte sorait, akárcsak Craiova, amelynek szintén két csapata van az élvonalban.

– szólt Pantilimon befejezetlen nyilatkozata, mellyel az örök rivális UTA már megépült új stadionjára utalt.

Bár az aradiaknak is többéves késést kellett elviselniük, az új, 12 ezer férőhelyes, a helyi önkormányzat által 14 millió euróból megépített Neuman Ferenc-arénát 2020-ban átadták, és az élvonalba éppen akkor visszajutott piros-fehér klub rajongói – a pandémia miatti megszorítások lejártával – legtöbbször megtöltik kedvenceik hazai meccsén a lelátókat.

A város csapata, a Chindia ugyanis 2019-es élvonalba jutása óta négy évet húzott le idegenben (hazai meccseiket Ploiești-en játszották), mert a helyi hatóságok még ugyanabban az évben bejelentették: felújítják a helyi arénát. Bár eleinte 8–10 hónapos munkálatokról beszéltek, a beavatkozás négy éven át húzódott, a 6,7 millió eurós költségvetés végül 15 milliósra duzzadt, miközben 12 ezresről 9 ezresre csökkentették a befogadóképességet. A várva várt pillanat, a Chindia első valódi hazai Liga 1-es meccse pedig egyelőre az utolsó is volt, hiszen az alsóház utolsó fordulójában a Voluntari ellen jegyzett döntetlen egyúttal a Chindia kiesését is jelentette.

De itt még nincs vége: miközben a helyi hatóságok évekig húzták-nyúzták, aztán valahogy véghez vitték az Eugen Popescu-stadion felújítását, a megyei tanács elnöke, Corneliu Ștefan (PSD) még tavaly bejelentette: teljesen új arénát építenek (a CNI támogatásával), amely 12 ezer férőhelyes lesz, és mintegy 65 millió euróba kerül...

Bukarestben a Dinamo-stadion kerülhet sorra (25 ezer, 100 millió), de Nagyváradon is régóta megy az ötletelés-nyilatkozgatás egy 14–16 ezer férőhelyes új létesítményről, akárcsak Brassóban egy 25 ezer néző befogadására alkalmas új komplexumról. Galacon és Botoșani-ban stadionfelújítási projekt van napirenden, de Alexandria és Slatina is kaphat kisebb, új arénát.

Miközben a sportbarátok javarészt természetesnek, a lemaradás elengedhetetlen megszüntetéseként értékelik, ha városuk új, modern focilétesítményt kap, örök háborgást szül a „kívülállók” körében, hogy a rengeteg pénzt miért nem kórházak, iskolák, utak, stb. felújítására költik. Elégedetlenségüket alátámasztják azok az adatok is, miszerint nemcsak egy futballaréna megépítése kerül sok pénzbe, hanem fenntartása is.

zsúfolt nagyvárosokban értékesíteni lehetne hét közben a parkolóhelyeket, szálloda, vendéglő, konditerem, kiadható irodahelyiségek „hozzácsatolása” a komplexumhoz újabb jelentős bevételforrás lehetne, akárcsak a stadionnév értékesítése; ugyanakkor olyan szolgáltatásokat kellene nyújtani a sportesemények közben a kilátogató szurkolók számára, hogy a drukkerek ne csak a belépőt vásárolják meg, hanem a stadionban is költekezzenek. A lényeg, hogy az aréna ne csak a hétvégi meccs idején nyíljon meg, hanem folyamatos élet, aktivitás legyen benne, amiért mások fizetnek.