Interjú Selymes Tiborral, a Marosvásárhelyi FCM új vezetőedzőjével

– Mi vezérelte abban, hogy átvegye ebben, a bundavádak miatti ellenséges közhangulatban a kiesési zónában tanyázó Marosvásárhelyi FCM irányítását?

– Az a tudat, hogy Vásárhelynek egy jó csapata van, amelyet nagyon jó játékosok alkotnak. Fogalmam sincs, miért nem ment a játék, mi lehetett a gond. De azért jövök, hogy ezen segítsek.

– Nem zavarja, hogy az FCM-et egy hete a Liga 1 fekete bárányaként kezelik?

– Nem érdekel, hisz akár az életben, a futballban is minden mulandó. Lehet, hogy még egy pár hétig mindenki a Vásárhelyről fog beszélni meg a bundagyanús mérkőzéseiről, de utána csak lecseng.

– Nem tart attól, hogy ez alatt a pár hét alatt a bírók „taccsra teszik” a csapatot?

– Elméletileg így történhet, mivel ilyenkor mindenki félve bíráskodik a Vásárhely mérkőzésein, a kétes helyzetekben nem a mi javunkra dönt. Gyakorlatilag viszont remélem, hogy korrekt ítélkezésekben lesz részünk.

– A legutóbbi, szászmedgyesi találkozó viszont jócskán rácáfolt erre. Látta a meccset?

– Láttam, ott valóban sokat elrontott a bíró.

– Milyen célkitűzéssel érkezik Marosvásárhelyre?

– Mindenképpen el szeretném kerülni a kiesést. Ha sikerül bennmaradnunk, az egy rendkívül jó dolog, hisz jövőtől már lehet merészebb célokban is gondolkodni.

– Hány éves szerződést írt alá?

– Egy évről lenne szó, amit meg lehet hosszabbítani további egy vagy két esztendővel. De egyelőre csak szóbeli egyezség született, nem írtunk alá semmit, erre majd hétfőn kerül sor. Addig nekem feltétlenül el kell utaznom Franciaországba az edzői pro licenc megszerzése érdekében. Ezt nem halaszthatom, mert már rég bejelentkeztem a kurzusokra.

– Ki készíti fel a csapatot a pénteki, Piatra Neamţ elleni találkozóra?

– A két segédem, Cezar Zamfir és Gabi Manu, akik már Vásárhelyen vannak. A kezdő 11-et – a segítőim meg elődöm, Neluţu Sabău véleményét is figyelembe véve – én állítom össze. Különben Neluţuval volt egy kiadós baráti beszélgetésem, amelyen beszámolt a csapat helyzetéről, az erősségekkel és hiányosságokkal együtt. Sajnos már az első találkozót sok hiányzóval kezdem, mivel többen is sérültek.

– Döntésében játszott-e valamiféle szerepet az ön lakhelye, Brassó és Marosvásárhely közötti nem nagy távolság?

–Mindenképpen, mert számomra fontos volt, hogy végre erdélyi klubhoz kerüljek. Annak is örülök, hogy sok magyar veszi körül a csapatot, remélem, jó hangulat lesz a mérkőzéseken.

– Fiatal játékosként is kacsingatott Vásárhely felé?

– Mindig is érdekelt a vásárhelyi csapat, de amikor még Bölöniék játszottak a hajdani ASA-ban, én még túl fiatal voltam. Mire én felnőttem, a csapat teljesen visszaesett, majd széthullott.