Incze Kriszta a nehéz év után újra érmes, és még egyszer olimpiai szőnyegre állna

A bizonytalanság azonban nem tartott örökké: az idei szezon elején szerzett dobogós helyezés visszahozta azt az érzést, amelyért éveken át dolgozott.

A verseny végén, amikor a dobogóra állt, és az érmet a nyakába akasztották, nem is a színe számított, inkább az, hogy újra átélhette azt a pillanatot, amikor egy hosszú nap végén ott a jutalom, és tudja: nem esett ki a nemzetközi élmezőnyből, nem maradt le végérvényesen. Mint mondta, ez az élmény megerősítette abban, hogy még mindig képes visszakapaszkodni.

Incze Kriszta felidézte, hogy a párizsi olimpia ambivalens élmény maradt számára: egyrészt hatalmas dolognak tartja, hogy tiszta kvalifikációval jutott ki a játékokra, másrészt úgy érzi, többre lett volna képes. Sok minden nem úgy alakult a versenyidőszakban, ahogy szerette volna, és ezt kudarcként élte meg. A verseny előtti napok ráadásul különösen feszültek voltak: a megfelelő súly elérése, beállítása, a várakozás és a bizonyítási vágy együtt nehezedett rá.

A következő ciklus azonban új kihívásokat is hoz. Jelenleg a 65 kilogrammos súlycsoportban versenyez, amely nem olimpiai kategória, de a felkészülés során maradhat ezen a már otthonos terepen.

A váltás erősödést, többlet munkát és hosszabb felkészülést igényel, ezért türelmesen, lépésről lépésre szeretné megvalósítani.

A jelenlegi időszak inkább az újrakezdésről szól számára. A cél, hogy visszaszokjon a versenytempóhoz, és újra gyorsak legyenek a reakciói. A legutóbbi versenyen még érezte, hogy ezen a téren van mit javítani, de úgy gondolja, néhány további megmérettetés után ismét a régi formáját hozhatja.

Kifejtette, hogy bár most úgy döntött, hogy pár évig még a versenysportra fókuszál, több lehetőség is körvonalazódik előtte a jövő kapcsán, annak ellenére, hogy az elmúlt években nem arra fókuszált, hogy a sport mellett kitanuljon valami civil szakmát is. De például a klubjánál edzői lehetőséget ajánlottak fel neki, illetve a tornatanári pálya felé is kacsintgat. Emellett a kinetoterápia is érdekli.

Most azonban még nem ez áll a középpontban. A következő hónapok a visszaszokásról, a felkészülésről és a versenyekről szólnak, a hosszabb távú cél pedig egyértelmű: még egyszer ott lenni az olimpián, és ezúttal más érzésekkel hazatérni. Számára a legutóbbi dobogó nemcsak egy eredmény volt, hanem jelzés is: a nehézségek után újra működik, amit évekig épített. És mint mondta, talán ez a legfontosabb: visszajött az érzés, hogy jó a dobogón állni.

korábban írtuk

Olimpiai rajt Erdélyből: Mandel Kata a felkészülésről, a nagy esemény előtti drukkról beszélt a Krónikának

Erdélyi snowboardosként kijutni a téli olimpiára önmagában is rendkívüli teljesítmény – Mandel Kata számára pedig egy hosszú, sérülésekkel, lemondásokkal és mentális próbatételekkel teli út betetőzése.