Helytálltak a kolozsvári ifi tájfutók a hazai Eb-n

Hozzáfűzte: a többiek sem teljesítettek rosszul: 14., 15., 29., 32,. 33., 34. helyezéseket értek el, azaz a mintegy százfős mezőny első felében végeztek, a 35. helyezés is jó eredmények számít.

A világverseny megszerzésével az volt a céljuk, hogy felkerüljenek a tájfutóeseményeket szervező városok térképre, ezen kívül itthon is szerették volna népszerűsíteni a sportágat. „Sokan jelezték, hogy holnaptól már jönnének tájfutni, reméljük, így is lesz” – fogalmazott Bogya.

Egyébként a tájfutásnak számos különböző ága van: a klasszikus, hagyományos tájfutás az erdőben zajlik, de emellett a városi parkokban is rendeznek sprint próba, amely nem túlságosan elterjedt, de néhány éve már szerveznek ilyet Kolozsváron, különösen a fiatalok szeretik. Ezen kívül már szerveztek kerékpáros tájfutóversenyeket is, amelyet „tájbringának” hívnak.

Szintén a sportágcsaládhoz tartozik a sítájfutás, Kolozsváron ehhez nincs elég hó és sífutó sem, de Csíkszeredában már világbajnokságot is szerveztek belőle. Emellett létezik a tájfutásnak egy teljesen új válfaja, amelyet Kolozsváron eddig csak bemutató szinten szerveztek meg: ez az úgynevezett pontossági tájfutás, amit akár kerekesszékkel is teljesíteni lehet. Ezt járható utakon zajlik, az ellenőrző pontoknál pedig három különböző pont közül kell kiválasszák, melyik szerepel a térképen. Ez fizikailag kevésbé megterhelő, a mozgássérültek kedvelik a szakágat.

Bogya Zoltán ugyanakkor kérdésünkre elmondta: a sportág számára a fejlődést az jelentené, ha 2020-ra bekerülne az olimpiai sportágak közé – szerinte jelenleg erre jó esély van. A jövőt illetően azonban a tájfutó-társadalom is megosztott: vannak, akik ragaszkodnak hozzá, hogy továbbra is az erdő legyen a helyszín, maradjon meg a sportág intimitása, más részük ugyanakkor arra hajlik, hogy a tájfutás is legyen „látható” teljesítménysportág, hiszen ez szponzorokat tudna vonzani.