Hazacsábítgatják a csapatkapitányt

– Az Európa-bajnokság előtt választották meg a magyar válogatott csapatkapitányának. Ez meglepte Önt?

– Meglepetés volt számomra, de óriási megtiszteltetés is egyben, hogy a válogatott kapitánya lettem. Főleg annak tükrében, hogy a srácok választottak meg. A világbajnokságig Gál Gyula volt a kapitány, utána Iváncsik Gergő az ideiglenes kapitány, aki múlt év novemberében pontosan egy szerbiai túrán vetette fel, hogy kellene már egy rendes kapitányt választani. A mester, Mocsai Lajos pedig a demokrácia elvei alapján két választási lehetőséget szabott: vagy titkos szavazás lesz, vagy egyöntetű szavazás. A választás végül nem volt titkos, mert a fiúk kézfelnyújtással mind engem választottak meg.

– Kapitánynak lenni mekkora felelősséggel jár?

– Nem nehezedik a vállamra különösen nagyobb felelősség. Csak annyi, hogy most sokkal több interjút és értékelőt kell adnom a sajtó munkatársainak. A srácok meg mindig teszik a dolgukat, hallgatnak rám. Elvégre ők választottak meg.

– Az Eb-n minden mérkőzésen gyakorlatilag hazai pályán játszanak a rengeteg magyar szurkolónak köszönhetően. Ez mennyi pluszt jelent?

– Nagy öröm, hogy itt, Újvidéken a magyar szurkolók igazi hazai hangulatot teremtenek minden meccsünkön. Ez nagyon sokat jelent számunkra, hogy kitartanak mellettünk, és hajtanak minket mérkőzésről mérkőzésre.

– Mennyi erő van még ebben a csapatban?

– Jól alakult eddig az Eb, de tudni kell, hogy az év legnagyobb eseménye az olimpia, és nem titkolt célunk az volt a kontinenstorna előtt, hogy ezt egy jó erőfelmérőnek vegyük a ránk váró selejtező előtt. Ott meg egyértelmű, hogy a londoni kvóta megszerzése a cél. Ehhez mérten építettük és építjük a csapatot. Továbbmenve azt viszont be kell látnunk, hogy ennek a válogatottnak hosszú távon olyan 2-3 éve van még. Utánunk meg a fiataloknak kellene jönniük. De sajnos Ancsin Gáboron, Lékai Mátén és Szöllősi Szabolcson kívül, akik már benne vannak a keretben, nem látom, hogy kik jöhetnek. Nem azt mondom, hogy nincsenek tehetséges fiatalok, csak még nagyon sokat kell dolgozniuk, hogy azt a szintet, amit egy ilyen esemény megkíván, elérjék.

– Milyen a szervezés a többi világeseményhez képest?

– A szervezést és a körülményeket erős közepesnek nevezném. Semmi extrát nem tudnak nyújtani a szervezők. Kívülről úgy tűnik, mintha minden szép és csodálatos lenne, de belülről nem olyan. Ezzel nem akarok senkit megbántani. Mindenhova katonák kísérnek, mindenünket átvizsgálják. Máshol nem szoktak ennyire vigyázni ránk, csak az olimpián kaptunk ekkora rendőri felügyeletet. Érdekes volt, hogy valamelyik nap a srácokkal eldöntöttük, hogy kimegyünk egy pizzára a városba. Ezen szándékunkat a rendőröknek le kellett jelentenünk, akik átvizsgálták az éttermet, és csak azután mehettünk oda. Ők pedig végig várakoztak. A félreértés elkerülése végett viszont megjegyzem, hogy mindez nem zavar. Ha a szervezők ezt így látják jónak, akkor így kell lennie.

– Térjünk át az MKB Veszprémre. Meglesz a Bajnokok Ligája Final Fourja?

– Huh... Amióta a válogatott együtt van, nem is gondolkodtunk még ilyeneken. Lépésről lépésre kell menni. Előbb a csoportkörből kell hogy továbbjussunk. Legközelebb februárban, ha jól tudom, a Kielcével játszunk, ha őket legyőzzük, akkor biztos továbbjutók vagyunk. Onnantól kezdve pedig a cél az, hogy ne legyünk negyedik továbbjutók a csoportból. Az egyenes kieséses szakaszban pedig már nagyon nehéz ellenfelek jönnek, ahol bármi megtörténhet. Viszont a Szeged csoportjából érkezőket szeretném elkerülni. A Final Fourról még nem álmodozunk, remélem, lesz majd időnk ezzel is foglalkozni.

– Két évet játszott Németországban, jól ismeri a Bundesligát. Hogy látja, a Székelyudvarhelyi KC-nak mekkora esélye van a Göppingen ellen az EHF-kupában?

– Nagyon nehéz lesz az SZKC-nak. A Göppingen, ha nem is a német bajnokság elitjéhez tartozik, de az elmúlt két-három évben nagyon sokat fejlődött, és már közvetlen a három nagy mögé sorakozott fel, akiket néha meg is viccel. Nagyon jól összetett csapat. Szerintem az SZKC az esélytelenség nyugalmával kell hogy készüljön azokra a találkozókra, nagy nyomást nem szabad rárakni. Ahhoz, hogy továbbjussanak, hatalmas extrát kell nyújtaniuk a fiúknak.

– Láthatjuk Önt majd SZKC-mezben játszani?

– Nehéz kérdés. Nem tudom. Nem lehet előre tudni, ha az élet úgy hozza, akkor lehet. Benedek Árpád Csaba (az SZKC ügyvezető igazgatója – szerk. megj.) már csábítgat, hogy helyem volna a csapatban, és hogy menjek haza. Sok esetben tesz ilyen megjegyzéseket, úgyhogy az „oltás” már elkezdődött, jobban mondva már tart. De mondom még egyszer, nem tudom, hogy mit hoz a jövő.

Bálint Attila, Újvidék