Fieszta a Fellegváron

A stadiont zsúfolásig megtöltõ, mintegy tizenötezer, csapatmezben és sálban feszítõ nézõ – akiknek hangulatát addig a színpad mellett felállított kivetítõkön bemutatott, a csapat idei szezonban szerzett góljaiból készült összeállítás, valamint a Desperado együttes koncertje alapozta meg – tombolva üdvözölte kedvenceit.

A bajnok gárda tagjai ezúttal nem szokványos meggypiros szerelésükben, hanem elegáns, szürke öltönyben sorakoztak a játékoskijáróban, hogy aztán a mûsorvezetõ hívó szavára egyenként, a CFR csikócsapatának tagjaiból álló sorfal elõtt végighaladva álljanak föl a színpad elõtt. A drukkerek õrjöngve skandálták mindegyikük nevét, ám az egyenlõk között itt is voltak egyenlõbbek: amikor Tonyt, Tricát és Ancát szólították, szinte szétvetette a stadiont a hangorkán. A szervezõk azért igyekeztek minden kerettag számára felejthetetlen élményt szerezni, ezért aztán nem csupán azok a játékosok szüretelhették le a siker gyümölcseit, akik az idény során végig pályán voltak, hanem például Ciprian Deac is, aki a tavaszi fordulót a Galaci Oþelulnál töltötte kölcsönjátékosként. Sõt a felnõttcsapatban eddig még játéklehetõséget sem kapó, a téli átigazolási idényben szerzõdtetett fiatal elefántcsontparti labdarúgók, Koné és Viera is megtapasztalhatták, milyen egy bajnokcsapat tagjának lenni. Mint ahogy a klub stábjának többi tagja is: az erõnléti edzõtõl kezdve, a szertároson át Pászkány Árpád klubtulajdonosig mindenkit a pályára szólítottak, amit a labdarúgók azonnal ki is használtak: prédára éhes vadként rohanták le õket, hogy a magasba dobálva ünnepeljék a háttérembereket. A „próbarepülést” Iuliu Mureºan klubelnök sem úszta meg, ami mindenképpen a játékosok elszántságát és erõnlétét dicséri – tekintve Mureºan doktor meglehetõsen korpulens termetét.

A mûsor Pászkány és Mureºan rövid szónoklatával folytatódott, amelyben mindketten megköszönték a közönség kitartását, és sikeres szereplést ígértek a Bajnokok Ligájában. A szurkolók hálásan fogadták, hogy róluk is megemlékeztek, ám jóval kevésbé díjazták, amikor Emil Boc kolozsvári polgármester is a színpadra lépett. Tizenötezer torok pfujjolt, füttykoncert süvített az arénában az elöljáró beszéde alatt, a szurkolói kemény mag pedig „A te csapatod a B osztályban van!” rigmust skandálva jelezte: nehezményezik, hogy az elöljáró korábban az elsõ osztályból kiesett városi rivális Universitatea szurkolójának mondta magát. Boc azonban nem zavartatta magát: rutinos politikusként mondta végig beszédét, amelyet a kiváló hangosítás ellenére valószínûleg még õ maga sem hallott.

A közjáték után jöhetett az igazi tombolás: miután Valentin Alexandru, a labdarúgóliga alelnöke átadta a bajnoki érmeket, a kupákat és a sárga bajnoki trikókat, következett a szó szerinti pezsgõfürdõ. Miközben a csapat tagjai a kupákkal a kezükben futkostak körbe a stadionban, kialudtak a reflektorok, és a Bajnokok Ligája himnuszának akkordjaira tûzijáték vette kezdetét, amely nem csak a nézõk tetszését nyerte el: a fiatal argentin középpályás, Dubarbier fényképen is megörökítette a show-t, honfitársa, Ruiz pedig a tûzijáték fényorgiájával a háttérben fényképeztette le magát csapattársával.

A buli végén a játékosok kiosztottak néhány autogramot a kerítés tetején fürtökben lógó 10-12 éves kis szurkolóiknak, majd elvonultak. A pályán nem maradt más, mint a fieszta nyomai: hanyag eleganciával szétdobált, üres pezsgõsüvegek, a lelátón pedig egy kissé kapatos szurkoló, aki rikító neonszínekben pompázó, kis plüssfigurát lóbálva, fejhangon kiáltozta Fabbiani nevét – jelezve, hogy a sikerhez tíz góllal hozzájáruló, mindig vidám, állandóan ripacskodó argentin játékost immár örökre a bajnokcsapat bohócaként tartják számon a fellegvári együttes rajongói.