Erdélybe készül a kupagyőztes

Kézilabda
– Az idegenben való továbbjutások specialistájává nőtte ki magát idén a Fradi. A kaproncai visszavágóra is ebben a hitben utazott a csapat?
– Talán hihetetlen, de teljes lelki nyugalomban utaztunk a horvátországi meccsre. Egyrészt: mert így is csodaszép volt, ameddig eljutottunk, másrészt: mivel immár testközelből is ismertük a Podravka játékát. Az első meccsen lőtt 37 gól azt jelezte, hogy a támadójátékunkkal nincs gond, s ha a védekezést összerakjuk, akkor bármi elképzelhető.
– Akár a győzelem is?
– Igen, a győzelem is. Az első meccsen meglepett bennünket Pacicnik, miután Naukovicsra készültünk, most már erre is figyeltünk. Támadásban a befutásokra építettünk, amit már az első találkozón is alkalmaztunk, de Kaproncán nagyon jól végrehajtottuk őket.
– Sokan a kilencvenes évek elején formálódó Kökény-féle Fradihoz hasonlítják ennek a csapatnak a szellemiségét. Annak a periódusnak az utolsó néhány évét is megtapasztalhatta, és a mai hangulatot is. Helytálló az összehasonlítás?
– Részben. A mai Fradiban valóban csodálatos a hangulat, amit talán az is táplál, hogy ebben a keretben nincs annyi kiemelkedő tudású játékos, mint a Kökényék együttesében. Az egymásrautaltság, az egymásért való küzdés vi-szont olyan egységet alakított ki közöttünk, amit bátran nevezhetek példátlannak.
– Örülni viszont ugyanúgy tudnak, mint a régiek, derült ki a kupadöntő után. Ön például a kupa kupakjával a fején táncolt a szurkolók és a fotósok nagy elismerésére. Megengedhető ez a csapat „anyukájának”?
– Az „anyuka” nálunk inkább Kirsner Erika, én a hangulatfelelős, a bohóc vagyok. Az biztos, hogy nagyon örültünk, nem hiszek a szememnek, amint újra végignézem a fotókat, hogy mennyire el tudtuk engedni magunkat. Azt hiszem azonban, hogy bőven kiérdemeltük ezt az örömet.
– Korábban sokat vitázott Né-meth András edzővel. A kupagyőzelem ezt a dolgot is helyre tette?
– Ma már tudom, hogy András korábban is mindig értem zsörtölt. Mondta is sokszor, mielőtt vagy miután megfogalmazta a kritikáit: ugye tudod, hogy nem rád haragszom. Rengeteget köszönhetek neki, többek között azt az elhatározásomat, hogy mindenképpen bebizonyítom: én kezdőember leszek ebben a csapatban.
– Akkor bizonyára nem is készül elmenni az FTC-től, főleg nem egy ilyen siker után. A többiek is így gondolkoznak?
– Sajnos nem mindannyian, nem is értem azokat, akik most más csapatokhoz készülnek. Én biztosan maradok még egy évig, de inkább kettőig, mivel jövőre már az olimpiára való készülődés kerül az előtérbe, akkor meg nem tanácsos klubot cserélni.
– Addig is azonban jöhet a nyár. Mit tartogat az ön számára?
– Először is tanulást, közgazdásznak készülök, rengeteg vizsga vár rám. Aztán egy brazíliai turné a válogatottal, s talán azután egy kis kikapcsolódás. Augusztusban pedig minden kezdődik elölről – éppen egy erdélyi edzőtáborozással. Úgyhogy a viszontlátásra!