Erdély után emigráció

Hogyan került Erdélybe?

1941 és 1944 közöttMarosvásárhelyen voltam hadapródiskolás.Huszárként belovagoltam egész Csíkot,Háromszéket, de eljutottam a Gyilkos-tóhoz ésa Pongrácz-tetőre is.

Katonai pályájaismeretében nem meglepő, hogy az öttusánálkötött ki.

Csepelen tettem meg az elsőlépéseket, de amikor már vittem volna valamire,akaratom ellenére 1950-ben átirányítottaka Budapesti Honvédba. Így a helsinki olimpiai bajnokicímet is nekik szereztem. Az egyéni versenybenminimális különbséggel második lettem,ám 1953-ban egyéni világbajnokságotnyertem, s az 1954-es budapesti vb-n győztes magyar együttesnekis a tagja voltam.

Ott volt 1956-ban Melbourne-ben is, ámez az újabb olimpiai szereplés már korántsemsikerült olyan jól, mint a négy évvelkorábbi. Miért?

Amikor a Prága mellettiNymburk edzőtáborában megtudtuk, hogy otthon levertéka forradalmat, javasoltam, hogy a magyar sportolók aszovjetekkel semmilyen kapcsolatot ne tartsanak fenn majd azolimpián. Ezt akkor mindenki el is fogadta, ám későbbcsak engem marasztaltak el – örökös nemzetközieltiltást kaptam. Most már az fáj legjobban,hogy a mai napig nem rehabilitáltak.

Akkor vált különösenérdekessé a személye, amikor 1969-ben elhagytaaz országot. Az 1956-os események miatt ment elMagyarországról?

Nem kimondottan. A lányomhalálos beteg volt, a hatalom ennek ellenére csakhosszas huzavona után engedte, hogy hivatalosan kiutazzunkgyógykezelésre. Ha korábban elmehetünk, alányom talán ma is élne. Egyébkéntpedig csak úgy mehettünk el, hogy a fiamat itthon kelletthagyni „letétbe”. Így őt később, kalandosúton sikerült kiszöktetnünk Németországba.Az első perctől óriási honvágyunk volt,rendszeresen jártunk a Fertő-tó ausztriai oldalára,s onnan sóvárogtunk a túlsó part,Magyarország után.

Warendorfban, a németeksportközpontjában több mint két évtizedenát mint katonatiszt öttusa- és vívóedzőkéntdolgozott, egészen az 1990-es nyugdíjazásáig.Megkapta azt a megbecsülést, amire számított?

Jól éreztük ottmagunkat, elismerték a munkámat. Közben civilben aRajna menti magyar protestánsok kurátorakéntigyekeztem magamat hasznosítani. A romániai forradalmatkövetően évente negyven tonna adománytgyűjtöttünk, és osztottunk szét az erdélyimagyarok között.

Hogyan telnek ma egy sportosnyolcvanéves napjai?

Öt éve megözvegyültem,azóta egyedül élek. Mindennap kocogva megteszekegy hosszabb távot. Évente legalább kéthónapot Magyarországon töltök. Szerencsémrea fiam és családja tőlem száz kilométerre,a német kézilabdázás egyik fellegvárában,Gummersbachban lakik, az egyik unokám nagy örömömrekézilabdázik. Lehet, hogy a Dunaferr csapatánálidén nyáron részt vesz egy próbajátékon.Nagyon örülnék, ha Magyarországon játszana.

Jocha Károly, Budapest