Egy perc menny és pokol között

A házigazdák a torna legeredményesebb ékpárjával álltak ki, míg a taljánok azzal büszkélkedhettek, hogy Buffon kapuját ellenfél még nem tudta bevenni. A Cannavaro vezette olasz védelem ismét megalapozta a csapat szinte hibátlan játékát. A Tonit aktívan segítő középpályások közül Perrotta talált rést először az ellenfél hátsó sorában, de a hosszan maga elé tett labdára jól mozdult ki Lehmann. A nagy akarás fokozatosan élénkebbé tette a meccset, és a 34. percben a házigazdáknak is sikerült kijátszaniuk az ellenfél védelmét, de Schneider tizennégy méterről fölé bombázott.
A németek lendületét a második félidőben Klose és Podolski magánakciói pörgették fel, ám Buffon először jó ütemben elvetődve kapta fel a labdát a támadó elől, másodszor pedig remek reflexszel hárította a Materazziról leforduló Podolski közeli lövését. A hosszabbítás közeledte visszafogta a két együttest, igaz Ballack a hajrában fölélőtt egy szabadrúgást, melyet egy büntetőterületen belüli szabálytalanságért ítélt meg a mexikói sípmester.
A második szünet jót tett a taljánoknak, hiszen a hosszabbítás első percében a jó cserének bizonyuló Gilardino addig cselezgetett, míg az ötös sarkára jutott, de lövését a bal kapufa „hárította”, egy percre rá pedig Zambrotta egy szöglet után tizennégy méterről találta el a felső lécet. A házigazdák nem illetődtek meg, és egy ellentámadást követően Podolski fejese révén megszerezhették volna a vezetést, de a labda elkerülte a kaput. Del Pierót harmadik támadó szellemű cserejátékosként küldte pályára Marcello Lippi, aki hálásan lazította fel a németek védelmi sorát. A másik oldalon Podolski lövése utoljára váltott ki tapsot a német kezekből, hiszen aztán csak az azzurrik örülhettek: egy szöglet után Pirlo Grossóhoz passzolt, aki tizennégy méterről becsavarta a labdát a hosszú sarokba. Már csak egy perc volt hátra, de a házigazdák fejvesztve estek neki ellenfelüknek, akik hárítva a rohamot, Del Pierót szöktették. A Juventus veteránja pedig Lehmann közelébe érve a bal felső sarokba helyezett, végképp összetörve a házigazdák nagyra törő álmait.
Marcello Lippi a meccs után meg volt győződve, hogy ennek így kellett történnie: „Igazságtalan lett volna, ha nem nyerünk. Jobbak voltunk, nem kimagaslóan, de az nem kérdés, hogy kinek kellett győznie” – nyilatkozta a diadalittas kapitány. Del Piero, a második gól szerzője másra is gondolt: „Ezt a sikerünket Pessottónak ajánljuk” – tudatta a Juventus játékosa, az öngyilkosságot megkísérlő volt csapattársának üzenve. A vesztes Klinsmann lesújtva, mégis büszkén beszélt csapatáról: „Nehéz elviselni, ha 120 perc elteltével maradunk alul. Fiatal együttest alkotunk, amelyben máris óriási tartás van. Igazi támadófutballt játszottunk, így a közönség új arcunkról ismert meg bennünket, ez remélhetőleg a bronzmeccsen is megmutatkozik”. Franz Beckenbauer, a szervezőbizottság elnöke is keserűen vette tudomásul a házigazdák legyőzését: „Túlzás lenne azt állítani, hogy az olaszok két góllal jobbak voltak. Mi is megérdemeltük volna a győzelmet, de a hajrában az ellenfél bizonyult okosabbnak.”

Elődöntő: Németország–Olaszország 0-2 (0-0, 0-0, 0-0) – hosszabbítás után. Dortmund, 65 ezer néző. Vezette: Archundia (mexikói). Gólszerzők: Grosso (119.), Del Piero (120+1.). Németország: Lehmann – Friedrich, Metzelder, Mertesacker, Lahm – Schneider (Odonkor, 83.), Kehl, Ballack, Borowski (Schweinsteiger, 73.) – Podolski, Klose (Neuville, 111.). Olaszország: Buffon – Zambrotta, Materazzi, Cannavaro, Grosso – Perrotta (Del Piero, 104.), Pirlo, Gattuso, Camoranesi (Iaquinta, 91.) – Totti – Toni (Gilardino, 74.).

Szakértőnk: Détári Lajos
Détári Lajos, a magyar válogatott másodedzője szerint az olaszok annyiban voltak jobbak a németeknél, hogy az utolsó percig hajtottak a győzelemért: „Két szervezett, jól összerakott csapat feszült egymásnak. A játékosok hamar felszabadultak a nagy elvárások terhe alól, és csupán a pályán történtekre koncentrálva futballoztak. Bár úgy látszott, biztonságra törekvő focit láthattunk, a kevés gólszerzési lehetőség a remekül működő védelmeknek tudható be. Mindkét együttes játék közben akarta eldönteni, melyikük a jobb, nem szerettek volna büntetőket. A hosszabbítás végén azonban a házigazdák kisebb hullámvölgybe kerültek, és már Lehmannt látták parádézni. Ezt a kihagyást a végig hajtó olaszok kegyetlenül kihasználták.”