Célra vezet a dolgos kitartás – Interjú Gál Csaba kolozsvári rögbissel

– 2007 és 2011 után Önnek ez már a harmadik világbajnoksága volt. A mostani miben különbözött az előzőektől?

– Most nagyobbak voltak az elvárásaink. Két győzelmet szerettünk volna az olaszok és a kanadaiak ellen, és hogy nagy mecscset játsszunk az írekkel. Ráadásul most Angliában volt a torna, épp a sportág szülőhazájában játszottunk.

– Az első meccseken a védelem elég jól működött, de támadásban mintha bátortalanok lettek volna.

– Az első meccseken az ellenfél sem volt akármilyen. Nehezebb volt kibontakoznunk, sokkal több nehézséget okozott nekünk. Kanada ellen már több támadást vezettünk. Nagy sokat számít, hogy ki ellen játszol.

– Elégedett a saját, illetve a csapat teljesítményével?

– Csalódottság, némi hiányérzet mindig van. Voltak jó és rossz dolgok is. Jómagam és hozzám hasonlóan a társaim is arra törekedtünk, hogy minél jobban segítsük a csapatot. Mi minden egyes alkalommal, amikor a pályára lépünk, megpróbáljuk túlszárnyalni a képességeinket. Hogy ez mennyire sikerült, azt az edzőknek és a nézőknek kell eldönteniük.

– Mindent összevetve melyek a pozitívumok, a negatívumok, illetve mi a tanulság?

– A Kanada elleni meccs megmutatta, hogy ha nem adod fel az álmod, és mindent elkövetsz annak érdekében, akkor azt akár az utolsó pillanatban is elérheted. Úgy, ahogyan mi fordítani tudtunk és nyertünk. Hogy mit tanultunk? Azt, hogy továbbra is dolgozzunk, fejlődjünk és törekedjünk többre, ne dőljünk hátra karba tett kézzel, mint aki jól végezte dolgát.

– A válogatott azért már építés és fejlődés alatt áll egy ideje. Mi kellene ahhoz, hogy a folyamat jobban haladjon előre?

– Folyamatosság, nemzetközi meccsek élcsapatok ellen. Ez hiányzott.

– Milyen most a sportág romániai helyzete?

– Megrekedt. Nem nagyon fektetnek be a sportba, és nem érkezik hátulról az utánpótlás. Azt hiszem, ez minden sportágra igaz, nemcsak a rögbire. Sajnos a gyermekeket nem vonzza már a sportolás.

– A mostani világbajnokságnak azonban nagy nézettsége volt, itthon is érdeklődés övezte. Hatással lehet ez klubszinten az utánpótlásra, többen kapnak kedvet a rögbizéshez?

– Nagyon szeretnénk, de ez egy összetett probléma: a pénzügy, a gyermekek akarata és a sportközpontok helyzete mind-mind összefüggnek. Mi mindannyian próbáltuk népszerűsíteni a sportágat, remélem, hogy a nézők értékelték.

– Egy ideje hazatért Kolozsvárra. Milyen most az otthoni helyzet?

– Fiatal, alakulóban lévő csapatunk van, ambiciózus szakvezetéssel, amely a jövő számára építkezik. A vb fárasztó volt, de nincs idő pihenni, itthon zajlik a bajnokság. Remélem, hamarosan már az eredmények is látszani fognak.

– Már gondolt a soron következő japán vb-re?

– Dehogy, addig még nagyon sok van. Négy év hosszú idő. Egyelőre még a soron következő meccsre gondolok, szeretnék még a válogatottal pályára lépni.

– És ugye még be sem fejeződött az aktuális vb. Épp most ismerte el a rögbi világszervezete, hogy az a büntetőrúgás, amellyel Ausztrália a negyeddöntőben kiejtette Skóciát, bírói hiba volt. Önök is tapasztaltak kivetnivalót a játékvezetésben?

– Mindenki hibázik néha, a bírók és a játékosok is. Ez volt a meccs sorsa, és amíg nem volt szándékos a tévedés, addig azt senkinek sem lehet felróni. Mi játékosok vagyunk, nincs időnk a játékvezetéssel foglalkozni, mi a saját feladatunkra összpontosítunk.

– Milyennek tűnt eddig a mostani vb?

– Azt hiszem, ez az eddigi egyik leglátványosabb világbajnokság. Nagyon sok nézővel, nagyon magas színvonalú játékkal. Remélem, hogy így is folytatódik.

– Megvédi Új-Zéland a címét?

– Ha úgy játszik, ahogyan tette a franciák ellen, akkor nagyon nagy esélye van rá.

– Most, hogy Románia elbúcsúzott, kinek szurkol?

– A kedvenceim már kiestek. Nagyon tetszett Írország. Különleges élmény volt ellenük játszani. Meg az is elképesztő volt, hogy 90 ezer ember előtt léptünk pályára. Egészen egyedi élmény, főleg romániai játékosként.