Az első ötven az úti cél

Chile, Kolumbia, Mexikó, India, Ausztrália, Németország. Az utóbbi két hónapban bejárta a világot, most pedig néhány napot otthon, Gyergyóban tartózkodik. Rövid idő alatt sokféle kultúrával, életformával találkozott.

Mindenhol jól érzem magam, könynyen alkalmazkodom az új környezethez. Eddig Ausztrália tetszett a leginkább. Nem az első alkalom, amikor ott járok: jó emberek lakják, tisztaság van, és minden szervezetten működik, bármikor szívesen térek vissza. Ezt félretéve természetesen minden ország különleges, például Indiának is megvan a maga érdekessége, de számomra messze nem olyan, mint Ausztrália vagy Németország.

A felsorolásban Gyergyó is szerepelt…

Gyergyó mindentől különbözik. Az otthon az otthon, és mindig édes marad.

És ön meddig marad? A teniszezést Gyergyószentmiklóson kezdte, és most is ez a város az állandó tartózkodási helye. Jelenleg a világranglista 193. helyén áll, olyan játékosok között, akik az eredményesebb felkészülés érdekében már Nyugatra vagy Amerikába költöztek.

Ha megfelelő emberek vesznek körül, és megvannak azok a felkészülési körülmények, amelyek között teljesíteni lehet az elvárásokat, akkor nem kötelező külföldre költözni. Persze vannak nehezen legyőzhető akadályok, mint például a megfelelő edzőpartnerek biztosítása. Nagyon sokan kimennek, nekem is megfordult már a fejemben, de még nincs meg a végleges elhatározás. Tavaly például Amerikába tettem át a „székhelyem”, onnan utaztam a versenyekre, de idén már visszatértem Gyergyószentmiklósra. Itt van a családom, amely nagyon sokat segített, és most is segít. Egyébként november óta dél-amerikai edzőm van, és ha a tengerentúlon vannak versenyeim, akkor Dél-Amerikában is hosszabb időt töltök el.

Székelyföld inkább a télisportok hazája. Miért választotta a teniszt?

Kicsi koromban is már nagyon sok energiával rendelkeztem, összeviszsza futkorásztam az udvaron. A szüleim nem tudták, mit kezdjenek velem, így elküldtek sportolni. Hatéves koromban sízni kezdtem, egy évre rá pedig teniszezni is. Tizenkét éves koromban azonban választanom kellett. Mindkét sportágban az ország legjobbjai között voltam, de a kettőt párhuzamosan már nem lehetett magas szinten művelni. Végül a tenisz mellett döntöttem, egyrészt az akkori edzőm miatt, másrészt a sízés mégiscsak veszélyesebb sportnak számít.

Úgy tűnik, jól választott: néhány év alatt már nemzetközi szinten is jegyzett játékossá vált.

Négy éve, 17 évesen a Roland Garroson párosban a negyeddöntőbe jutottam a juniorok között, Wimbledonban pedig egyéniben a nyolcaddöntőbe kerültem. A felnőttek között két évre rá, 2006-ban nyertem meg az első, nemzetközileg is jegyzett ITF-tornámat Aradon.

Az aradi siker után azt nyilatkozta, következő célja, hogy két éven belül az első 100 közé jusson. Ez 2006 nyarán volt. Teljesíthető a célkitűzés?

Teljesíthető, ha nyárig nem is, de az év végére talán igen. Az esélyek jók, jobban mondva esélyek mindig vannak, csak élni kell velük. Remélem, leszek annyira ügyes, okos és rátermett, hogy ezt megvalósítsam.

Idén már sikerült nagyot alkotnia: Indiában, a bangalore-i WTA-tornán a nyolcaddöntőbe jutott, ahol a világranglista akkori 21. helyezettje, az orosz Vera Zvonareva állította meg, úgy, hogy az első szettben csak rövidítés után kapott ki. Akkor kereken 250 hely volt a különbség kettejük között, mégis megszorította ellenfelét. Milyen tényezők boríthatják fel a papírformát?

Minden mérkőzés nagyrészt a mentális felkészülésen múlik. A világranglista első 200–250 játékosa közül mindenki pici kora óta teniszezik, oda tudja ütni a labdát, ahová akarja. Így egy mérkőzésen, az erőnléti és a technikai felkészültségen túl, sok minden azon múlik, mennyire bírod a stresszt, milyen könnyen teszed túl magad egy olyan hibán, amely miatt mondjuk játszmát veszítesz.

Hogyan „edzhető” egy teniszező mentalitása?

Különböző szakkönyvek segítenek ebben, illetve a sportpszichológusok, akik a pozitív gondolkodást próbálják megtanítani. Ez nagyjából annyit tesz, hogy egy hiba után ne ennek következményein gondolkodj, hanem már a következő szervára koncentrálj, és arra, miért is vagy a pályán.

Önről milyen véleményük van a sportpszichológusoknak?

A szakemberek kicsi koromtól fogva azt mondták, hogyha okosan játszom, és nem veszítem el a fejem, akkor nagyon sok esélyem van arra, hogy az első százba, akár az első ötvenbe is bekerüljek.

A fejlődés nemcsak szakmai sikerrel, hanem anyagi haszonnal is járhat. A profi női teniszezőket tömörítő WTA honlapja szerint eddig 61 917 dollárt „teniszezett össze”. Fedezi ez az összeg az eddigi költségeket?

Természetesen nem fedezi. Nagyon sok év munka van mögöttünk, és minden nagyon sok pénzbe került. Költséges az edzőt fizetni, akárcsak az utazás. Ez mindenki dolgát megnehezíti, de ha már stabilan az első százban vagy a világranglistán, és párosban is sokat bevállalsz, akkor már anyagilag is megéri teniszezni. Nem is beszélve arról, ha bekerülsz a legjobb ötven teniszező közé.

Elérhetőnek érzi ezt a következő kétéves időszakban?

Ha belegondolok, akkor még sehol nem látom magam. Ha arra gondolok, mit szeretnék, akkor két év múlva az első ötven között látom magam.

Mi lesz a remélt menetelés következő állomása?

Pénteken utazom Dél-Koreába, úgyhogy ismét Ázsia következik.