„Sűrűbb” Eb-t akarnak

Atlétika
� Mivel támasztja alá a sikeres minősítést?
� A remek, kiegyensúlyozott versenyekkel, a hatalmas helyszíni és televíziós nézettséggel, de leginkább azzal, hogy az Eb első két napján valamennyi göteborgi szerver lefagyott a hatalmas világhálós érdeklődés nyomán.
� A kontinensbajnokságok rendszere megváltoztatásának ötlete is ennek nyomán pattant ki?
� Nem, ez az elképzelés már régóta létezik, váltakozó intenzitással tárgyalunk róla, de most újra az érdeklődés előterébe került. A hosszú vajúdás elsősorban annak a számlájára írandó, hogy a sűrítés ma már igen sok akadályba ütközik.
� Milyen akadályokba?
� Elsősorban azzal van gondunk, hogy az ideális időpontok már foglaltak. Páratlan években ugyanis az atlétikai világbajnokságot, párosokban pedig olimpiát, mellette pedig labdarúgó-világ vagy Európa-bajnokságot rendeznek. Igazából egyikkel sem lenne tanácsos versenyezni, de ha lépni akarunk, akkor ez elkerülhetetlen.
� Mi elől lehet a legkisebb veszteséggel kitérni?
� Az atlétikai világbajnokságokkal egy évben rendezni Eb-t őrültség lenne, ez esetben az az ötlet merült fel, hogy költözzenek a vb-k páros évre, a páratlan években pedig a különböző kontinensek egyszerre rendezzék meg a maguk bajnokságát. Ezzel viszont az a gond, hogy igazából csak Európa képes megfelelő pénzügyi hátteret biztosítani a maga versenyének. Leginkább az olimpia évében való megrendezésnek van realitása, egyfajta olimpiai előversenyként kezelve az Eb-t.
� Nem vezethet ez oda, hogy lesz igazi, és lesz �másodosztályú� Eb?
� Ez a perspektíva az EAA-ban is sok embert zavar, de más sportágakban van rá példa. Itt elsősorban egyfajta tudati gátat kell átszakítani, s akkor a többi már megoldható. Az ugyanis kétségtelen, hogy az európai atlétikának szüksége van a sűrűbb megméretésre a sikerélmény nagyobb valószínűségével.
� Néhány éve az EAA egyértelműen lemaradni látszott a nemzetközi szövetséggel való versenyfutásban. Hogy áll ma az IAAF-fel vívott meccs?
� Nincs szó tényleges meccsről, sokkal inkább arról, hogy a túlnyomórészt Európából származó szponzori pénzekből melyik szövetség képes nagyobb mértékben részesülni. Az EAA Eb-nyereségének 85 százalékát visszaosztja az országos szövetségekre, ami elvi síkon különbözik az IAAF politikájától, amely inkább az egyént, a versenyzőt díjazza. A göteborgi bajnokság nézettségi mutatói után elképzelhető, hogy a szponzorok figyelme inkább a kontinensbajnokságok felé fordul, s ha így lesz, az a mi ázsiónkat is növeli. Annyi már biztosnak látszik, hogy az idén megújítandó támogatói szerződéseink ügyében nagyban erősödtek a tárgyalási pozícióink.
� Mikorra várható döntés az �Eb-tömörítés� ügyében?
� Lényegi döntést csak a 2007. áprilisi kongresszus hozhat, az addigi tanácskozások, megbeszélések azonban közelebb vihetnek a megoldáshoz. Az európai atlétika mindenesetre lényegi változások előtt áll, s talán behozhat valamennyit a hátrányából, ami onnan ered, hogy az IAAF vezetői bátran léptek a megfelelő időben.