Rivalda – Mindennapi mitológiai bolyongásaink

Az Odüsszeusz szemeteslapáton című egyedülálló, remek humorral átszőtt produkciót az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál utolsó napján láthatta a kolozsvári közönség. A mitológiai történet játékosságot, számtalan szabad asszociációt, gazdag képzeletjátékot előtérbe helyező átfogalmazását idén márciusban mutatták be a Bárka Színház, a Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Francia Intézet koprodukciójaként.

A Philippe Genty és Mary Underwood alkotópáros által színpadra állított Odüsszeusz-változat kiváló lehetőséget teremt arra, hogy a néző szeme láttára keljen életre egyfajta örökös, végtelen asszociációs lehetőségeket magában rejtő változássorozat a színpadi térben.

Olyan utazás és utaztatás ez, amelynek tanúi és szereplői, alanyai és tárgyai vagyunk mindannyian: a serdülő- vagy akár élemedett korú néző éppúgy, mint az eposzi kalandok dugóhúzóként vagy szappandarabként vergődő főhőse, és társai, a csillogó csokoládépapírba öltözött, „halandó” (itt megehető és meg is evett) bonbonkatonák, a boroshordóként feltűnő küklopszok, a kelkáposztalevelekből életre kelő Kirké, vagy a szintén dugóhúzó alakjában felbukkanó Telemakhosz. De ilyenek Pénelopé krumplipürétörő-kérői, vagy a rózsaszín tollboaként szállongó Pallasz Athéné istennő is.

A francia színházi élet több műfajt egyesítő alkotója, a rendező, koreográfus és bábművész Philippe Genty, alkotótársa, Mary Underwood és a Bárka színészei (Szorcsik Kriszta, Marofka Mátyás, Jerger Balázs) ily módon az eposzi történet nem mindennapi – és paradox módon épphogy „mindennapi\" – megközelítését célozzák és vállalják fel – sikerrel. (Philippe Genty és Mary Underwood francia társulatukkal már színre vitték a produkciót).

Mert nem mindennapi az, ahogyan a heroikus történet báb- és tárgyszínházi eszközökkel életre kel, viszont mindannyiunk mindennapi tárgykészletének elemei avanzsálnak színpadi szereplőkké –a spagettiszűrőt, kelkáposztaleveleket vagy söprűt nagyszerű színészi játék mozgatja, énekelteti, beszélteti és utaztatja. (Talán az is megemlítendő, hogy ha valaki egyáltalán nem ismeri Odüsszeusz történetét – mondjuk a 6-10 éves gyereknéző, az előadás megtekintése után ily módon garantáltan nem felejti el a mitológiai hős húsz évig tartó bolyongásának fő eseményeit).

És utazik Odüsszeusz megannyi világ között, az eposzi történet egyik állomásától a másikig hajózik türkizkék nylontengeren, harcol, szeret, szenved, átalakul és végül révbe ér egy olyan teremtett színházi közegben, ahol bármi bármivé alakítható.

Ahol citromsárga, szelelő luftballonok sípolnak és röpködnek a levegőben szirénekként, ahol utak nyílnak térben és időben egy jól ismert történet mentén: Homérosz hősének sok évszázados, mégis időtlen bolyongása ily módon a mi mindennapi világunk nyúlványa lehet, akárcsak fordítva: mi magunk leszünk nyúlványai a homéroszi sztorinak. Így egyszerre birtokolhatóvá válik ismerős ismeretlenségében az egész mitológiai történet, aminthogy miénk a szemeteslapát, a tésztaszűrő, a dugóhúzó, vagy ahogy óhatatlanul sajátunk mindennapjainkból építkező magánmitológiánk.

A színpadon millió életet élő Mítosz pedig kifordítható, feje tetejére állítható, elölről visszafelé olvasható, átfogalmazható és megannyiféleképpen értelmezhető. Oly módon, hogy közben semmit sem veszít ragyogásából – sőt inkább új fényben tündököl. És hogy vége szakad-e valaha Odüsszeusz bolyongásának? Ahogy a tapsrend előtt a színfalak közé távozó színészek kiabálják egymás szavába vágva: „Igen, vége van!\". „Nem, nincsen vége!\"

Odüsszeusz szemeteslapáton – Bárka Színház, Budapest, 2014. Szerző: Homérosz. Rendező: Philippe Genty és Mary Underwood. Játékmester: Simon T. Rann. Dramaturg: Szaida Khaled-Abdo. Szereplők: Szorcsik Kriszta, Marofka Mátyás, Jerger Balázs