Rivalda: A formabontás és a halál

És milyen nagy kockázatot rejtenek ezek a megnevezések, hiszen a merész újításhoz roppant kifinomult arányérzék szükségeltetik az alkotó, alkotók részéről, nehogy öncélú magamutogatás legyen a művészi szempontból értékelhető formabontásból. Mihai Măniuţiu rendezőnek nincs baj az arányérzékével. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett A földműves és a halál című előadása úgy formabontó, hogy közben nem válik öncélú ripacskodássá, pedig minden megvan benne, ami egyáltalán veszélyt rejthet. Egy középkori misztériumjáték szövegét egy modern tévéstúdió díszletei között „valóságshowként” előadni – valljuk be – nem kis kockázattal jár. A középkori német szerző, Johannes von Tepl szövege a szerelmét fiatalon elvesztő szerző és a halál perlekedése, elő lehetne adni két szereplővel, díszlet nélkül, bár egy ilyen vállalkozás – ha mégoly jó is a szöveg – a színházrendező számára nem lenne kihívás. Ezért Măniuţiu kis kerettörténetet ad a szöveghez, napjainkba helyezve át a tényleges cselekményt. K., a híres producer ugyanazt a fájdalmat éli át, amit Johannes von Tepl – illetve művének szereplője –, hiszen elveszti feleségét, ezt a veszteséget pedig nem tudja feldolgozni. Elhatározza, hogy showműsorában nyilvánosan öngyilkos lesz, előtte azonban utolsó műsorában Tepl szövegét dolgozza fel, ebben pedig értetlenül bár, de segítségére vannak munkatársai. Igazi hatásvadász zenés showműsor felvételén találjuk hát magunkat, nemcsak azt látjuk azonban, amit a képzeletbeli tévétársaság „sugároz”, de belátunk a kulisszák mögé, látjuk azokat az árulkodó jeleket is, amelyeket az ügyesen mozgatott kamerák nem rögzítenek.

Maga a téma a rendező számára szintén nem lenne nagy kihívás, hiszen egy fiatalember szerelme elvesztése fölött érzett bánata bárkit megindít. Finoman kell hát adagolni a humort, a látványelemeket, hogy árnyalni lehessen ezt a – hangozzék akármilyen durván – banalitást, hogy ne siránkozásnak hasson az őszinte fájdalom, és Măniuţiu a remek színészekkel ezt meg is teszi. Néhol talán túlzásnak tűnik a halál számos alalkjának musicalles, csillogó kosztümös „fellépése”, miközben a Dimény Áron által érzékenyen megformált főhős hasztalanul bombázza kérdéseivel, és átkaival az elkerülhetetlen végzetet, de az ami a csillogó, látványos tévéshowból a színházlátogató számára kiszűrődik, úgy lesz megindító és őszinte, ahogyan azt ki-ki megtapasztalta – vagy ha nem, sajnos meg fogja – egy-egy szerette elvesztésekor. Terápia is egyben ez a veszekedés – mondta a rendező még a bemutató előtti sajtótájékoztatón. Hogy a főhősnek használt-e ez a terápia, letett-e öngyilkossági szándékáról, arról győződjön meg az érdeklődő a nézőtéren. Mint ahogy arról is, hogy a kolozsvári magyar színház és a vendégrendező ismét létrehozott egy UNITER-díj-gyanús előadást.

A földműves és a halál, Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2013. Szerző: Johannes von Tepl. Rendező: Mihai Măniuţiu. Fordító, dramaturg: Visky András. Dalszövegek: Jónás Tamás, Visky András. Díszlet- és jelmeztervező: Adrian Damian. Koreográfus: Vava Ştefănescu. Zeneszerző: Şerban Ursachi. Főbb szerepekben: Dimény Áron, Váta Loránd, Györgyjakab Enikő, Kató Emőke, Vindis Andrea, Kézdi Imola