Restaurálják a Rhédeyek nagyváradi temetkezési kápolnáját

Gróf Rhédey Lajos volt bihari főispán feleségével együtt nyugodott a mostani váradi állatkert területén álló kápolnában. A telket, amelyen az állatkert, illetve a róla elnevezett kert (ma Bălcescu park) is fekszik, a 19. század elején ő maga ajándékozta a városnak. 1741-ben került Váradra, később visszaköltözött Budapestre, de azt kívánta, itt temessék el. A restaurálás vezetőjétől, Emődi Tamástól megtudtuk: nem sokkal a gróf halála után, az 1830-as években valaki kifosztotta a kápolnát, illetve a koporsókat, a házaspár földi maradványainak pedig nyoma veszett.

Az 1940-es évekből azonban fennmaradt egy fotográfia, amely arról tanúskodik, hogy akkoriban még megfelelő állapotban volt az aprócska épület, arról azonban, hogy mi történt vele az állatkert létrehozásáig, a hatvanas évek közepéig, nincs semmilyen információ. Egy biztos: a kommunizmus éveiben szarvasok és őzek menedékhelye volt, és terményraktárnak is használták, miután néhány gerendával egy kisebb emeletet alakítottak ki benne. Kívülről 2004-ben már helyreállították a kápolnát, akkor civil kezdeményezésre sikerült rá pénzt szerezni, most pedig az önkormányzaton volt a sor, hogy belülről is jobb képet mutasson a történelmi emlék. Átható bűz és leírhatatlan állapotok fogadták a három restaurátort múlt heti ideérkezésükkor – idézte fel lapunknak Kiss Zoltán, Gere István és Baróti Hunor.

A padlózatot leaszfaltozták, pedig az úgynevezett Kelheim-lapok, amivel eredetileg borítva volt, sokkal drágábbak annál, mintsem hogy valaki egyszerűen befedje őket. A lapok közül azonban sajnos mindössze négy maradt meg, a többi darabokra tört, megmenthetetlen. A kápolna központjában áll a hófehér márványból készült szarkofág, amelyet már teljesen megtisztítottak a szakemberek, ottjártunkkor pedig épp az egyik sarkáról hiányzó, valószínűleg ellopott szoborfej pótlására készítettek gipszlenyomatot a szomszédos márványfejről.

„A grófi házaspár valószínűleg nem a szarkofágban, hanem az alatta lévő fülkében nyugodott” – magyarázta Kiss Zoltán. Gere István közben éppen a fülke elülső falát alkotó márványtábla hiányzó részeibe véste az eredeti szöveg elveszett betűit: „Nyugalom az itt alvóknak” – áll a táblán a korabeli dokumentumok tanúsága szerint. A kápolna hátulsó részének tetőzetét, az épület kis méreteihez képest impozáns kupola alkotja. Falain még láthatók a freskók maradványai. Emődi Tamás közlése szerint a reformkori falfestmények egyedülállóak a megyében, de sajnos restaurálásuk igen sok pénzbe kerül, ami nem biztos, hogy kitelik a támogatásból. „Ami megmarad a kőanyag és a falak restaurálása után, azt ráköltjük a kupola freskóira” – ígérte a műépítész. Reményei szerint a kápolna novemberre már olyan állapotban lesz, hogy nem kell többé szégyenkeznie a városnak.