Prózamondatok a versben

A Helikon-estek sorozat újabb találkozóján Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon folyóirat főszerkesztője faggatta kollégáját. Mint kiderült, hamarosan Magyarországon adják ki újra a Piros autó lábnyomai a hóban című gyermekverseskötetet, amelyhez új illusztrációk is készülnek. A közeljövőben az Udvartér című 2008-ban megjelent tárcanovella-gyűjtemény is újra megjelenik újabb írásokkal kiegészítve. Ezek az „úri passzióból” született írások az udvarterek városaként is emlegetett Kézdivásárhely, és környékének embertípusait mutatják be, a szerző bevallása szerint volt olyan is, aki magára ismert egy írásban és megsértődött.

A szókimondó, éppen ezért igen szórakoztató írásokból fel is olvasott a szerző, többek között azt, amely arról szól, hogyan készülnek fel a környék elöljárói egy bizonyos magas rangú magyarországi politikus fogadására, aki egy bizonyos ünnep alkalmából lovon óhajt bevonulni egy bizonyos térre. Készülőben van ugyanakkor egy meseregény is egy egér, Cincogósi Elemér viszontagságairól, de lassan két verseskötet anyaga is összeáll. Az egyik Vargaváros címmel jelenik majd meg és Kézdivásárhely egykori céheinek, a tímárok, kalaposok, üstösök világába kalauzolja el az olvasót.

Fekete elmondta: igyekszik a teljes magyar nyelvterületen megjelenő versek aktuális helyzetét követni. Szerinte az erdélyi szerzőkről Magyarországon még ma is sokan azt hiszik, hogy „bicskával eszik a vattacukrot, és rímes-ritmusos verseket írnak”, ő viszont a mostani fiatal budapesti költőgenerációk írásait olvasva sokszor azt érzi, hogy nem tudja követni, értelmezni a kép- és mondatpoétikára épülő írásaikat.

„Visszakövetelik az érthetetlenség jogát” – fogalmazott Fekete, akinek a kortárs kritikáról is volt egy csípős megjegyzése. „Kisebb-nagyobb köröcskék vannak, amelyben egymás hónaljszagát jobban érzik az emberek, és egymást dicsérik, másokat pedig, ha úgy adódik, lehúznak” – fogalmazott.

A Székelyföld folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedő Fekete Vince elmondta: regényben nem gondolkodik, de a prózamondatok nagyon érdeklik: arra kíváncsi, meddig lehet egy versben a prózamondatokat „elvinni”, úgy hogy a kész mű még vers maradjon.

A kötött formát viszont továbbra is fontosnak tartja, mint mondta, annak idején a cipészinas is csak akkor szabadult fel, ha tökéletesen meg tudta csinálni a csizmát. „A rímes-ritmusos versek fortélyait meg kell tanulni. Utána el lehet rugaszkodni, amerre az ember akar” – mutatott rá Fekete.