Paulovics-tárlat Szatmárnémetiben

A Németországban élő alkotó, amint a Krónikának elmondta, tulajdonképpen hazajár Szatmárra, még mindig itt érzi otthon magát, hiszen itt született, majd 27 évig volt a városi színház díszlet- és jelmeztervezője. A közel három évtizedes munka után azonban elment az országból, mivel állítása szerint a 80-as években nem lehetett már itt dolgozni: a művészekre erőltetett egysíkú ideológiai keret, illetve az alapanyagok hiánya nagyon megnehezítette a munkáját. Paulovics László alkotásait több középület is őrzi, például a Pannónia Szálló hallját díszítő kovácsoltvas kompozíció, melynek mintázatában a város címere, kardja, kulcsa köszön vissza, de az ő nevéhez fűződik a szatmári Szentlélek-templomban levő oltárkép, a Mária-portré és a keresztút is. Híres az erdélyi jeles személyiségekről készült portrésorozata is, amelyből állandó tárlat nyílt Kolozsváron, a Kolozsvár Társaság székhelyén.

A művész szerint nem választható el élesen a grafika a festészettől és a színháztól, képeiben ezért mindig van valami színházszerű, lényegében a kompozícióban, a távlatokban érzékelhető a díszlettervezői látásmód. Igen gyakran fest tájképeket, mint elmondta, külföldi utazásai során alkalma volt sok helyen megfordulni, így a hazaiak mellett a kint látottak közül is megfestett jó néhány jellegzetes tájat. Állítja azonban, egy művész mindig a belső tájakat festi meg, azt, ami lelkében él, a külső táj mindössze inspirálja. A május 29-éig nyitva tartó szatmárnémeti tárlat anyagát lényegében az elmúlt három év munkái alkotják. Hagyományos témái a virágcsendéletek, a mitológiai jelenetek, a tájképek, de aktuális témákat is megfestett. Régi modelljeiről is festett egy képet, melynek alapjául a Ion Andreescu Művészeti Főiskola modelljeiről 1955 és 1961 között készített skiccei szolgáltak. Paulovics László általában kétévente állít ki Szatmárnémetiben, legutóbbi tárlatából 25 képet adományozott a városnak, melyek egyelőre a református gimnázium tanárijában és az esperesi hivatalban kaptak helyet.