Negyed évszázada létesült a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház

A város eleinte kétkedve fogadta az újabb csoportot – „Minek még egy színjátszó csoport, amikor már van kettő” – tették fel a kérdést a helyiek, de az idők folyamán a fiatal, többnyire műszaki értelmiségiekből álló csoport igazi, profi színészeket foglalkoztató színtársulattá nőtte ki magát, míg a másik két csoport megmaradt amatőr szinten. Ma már a Figura Stúdió Színház neve Kárpát-medence-szerte ismert és nem csak magyar nyelvterületen beszélnek elismeréssel a fellépéseikről.

„Furcsállottam eleinte, hogy diplomás mérnökemberek miért kezdenek színészkedni, amikor jól fizető állásuk van” – emlékezett az egyik Figura-rajongó a kezdetekre, aki azt is elmondta, hogy az első előadásukra csak azért ment el, mert gyerekeknek szóló műsor volt, így gyermekével ő is beült a nézők közé.

Mókás kezdés, közönségsiker

„Még mielőtt mérnöki kinevezésünket megkaptuk volna, megkerestük a gyergyószentmiklósi kultúrház akkori igazgatónőjét, Varga Gyöngyvért és megérdeklődtük, hogy indíthatnánk-e egy harmadik színjátszó csoportot. Ő támogatta az ötletet, mi pedig úgy intéztük, hogy ide kapjuk a kinevezést” – ecsetelte Bocsárdi László rendező a Figura létrejöttének körülményeit.

Mint mondotta, amint elfoglalták állásukat, feleségével, néhai Bocsárdi Angi Gabriellával rögtön toborozni kezdték a színjátszó csoport tagjait, akik többnyire a gyergyószentmiklósi születésű Angi Gabriella baráti köréből verbuválódtak. A kilencfős társaság már ősszel elkezdte a Tutyi-mutyi móka próbafolyamatát, ami egy évig tartott.

„Úgy gondoltuk, hogy az első előadásunk mindenképpen gyerek-előadás kell hogy legyen, hiszen a gyerekek a szüleikkel jönnek a színházba, és így a felnőtt közönséget is megnyerjük” – magyarázta Bocsárdi, kifejtve, hogy az első előadás próbafolyamata azért volt olyan hosszas, mert a csoport tagjai közül senkinek nem volt színészi képzettsége és időre volt szükség az alapok elsajátításához. A Tutyi-mutyi mókával az induló tár sulat egy sikersorozatot élt meg.

„Egészen pontosan emlékszem arra a momentumra, amikor 25 évvel ezelőtt az egyik próba után a társulat nevén gondolkodtunk. Gabriella javasolta a Figura nevet” – emlékezett Török Zoltán ősfigurás a kezdetekre, a Bocsárdi Angi Gabriella tiszteletére elhelyezett bronzplakett leleplezésekor.

Erdély hetedik magyar színháza

Az amatőr Figura-csoport az első gyerek-előadást követően is sikeresnek bizonyult, bár nem mindenki rajongott a klasszikus színházi előadásoktól meredeken eltérő alternatív, kísérleti jellegű produkcióikért. A szakma viszont már akkor felfigyelt rájuk. „Az Übü király meghatározó előadás volt a társulat kezdeti periódusában és mozgásszínházi előadásnak számított abban az időben” – magyarázta Bocsárdi, aki kifejtette azt is, hogy ezzel az előadással olyan személyeket sikerült becsalogatni a nézőtérre, akik a hagyományos kőszínházi produkciókat unalmasnak találták.

A közönség többnyire fiatalokból állt akkoriban, és egyre többen jöttek el az előadásokra mindenhol, ahol a társulat megfordult. 1990-ben a rendszerváltozás után az addig amatőr társulat tagjai Figura Stúdió Színház néven létrehozták Erdély hetedik hivatásos magyar színházát. A társulat azonban továbbra is a városi könyvtár fölötti termekben tevékenykedett, mindössze egy-egy bemutató erejéig léphettek fel a művelődési ház színpadán.

1994-ben fordulat következett be a társulat életében, ugyanis Bocsárdi László, a társulat vezető egyénisége megelégelve a hideg próbatermeket és a nyomorúságos körülményeket néhány alapemberrel átigazolt a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházhoz. „Válságos helyzetbe került a társulat, emiatt döntöttünk az átigazolás mellett” – magyarázta Bocsárdi, kifejtve, hogy akkoriban úgy tűnt, Hargita megyében nem tudják biztosítani a színház további működéséhez szükséges feltételeket és mentőövnek bizonyult Nemes Levente sepsiszentgyörgyi színházigazgató ajánlata.

„Meg sem fordult a fejemben, hogy más lehetőség is van, Bocsárdi mindenkinek felajánlotta a sepsiszentgyörgyi lehetőséget” – emlékezett Pálffy Tibor színművész a válságos időszakra, hangsúlyozva, hogy a Figura tulajdonképpen számára a színésszé válás folyamatát jelentette. A társulat azonban túlélte a válságot, elsősorban azoknak a fiatal színészeknek köszönhetően, akik középiskolás korukban a Figuránál ismerkedtek a színjátszás alapjaival, aztán az egyetem elvégzése után visszatértek a Figurához.

A 25 éves Figura immár méltán tekinthető felnőtt színháznak – véli Béres László színházigazgató – kifejtve, hogy a társulat sikerének titka abban a figurás szellemiségben rejlik, ami kohéziós erőként működik a társulat tagjai között.