Máréfalvi Mirákulum, a megelevenedő csoda

Három csodás éjszaka, amikor fény árad a Kőlik-barlang szájából, a jeladásként használt régi őrtüzek idejét elevenítve fel. Napnyugta után a falu apraja-nagyja és a messziről érkezők egyaránt nekivágnak a hegynek a Kőlik felé vezető köves úton, hogy le ne maradjanak a máréfalvi csodáról.

Ahogy a hegy alatti kis tisztás benépesedik, és a kialakított amfiteátrumszerű ülőhelyek megtelnek, a halk morajban azt hallani: ez jobb, mint a moziban. És valóban, amikor felcsendül az ősi rigmus, felvonul a mintegy száz máréfalvi gyermek, asszony és férfi, énekszóban, versben elbeszélve a tatárjárás korát idéző legendát, az nem egy mindennapi látvány, bár a cselekmény egyszerű: lakodalomra készülődnek a faluban, amikor a Kőlikból kilőtt tüzes nyilak fénycsóvái kettészelik a sötét égboltot.

Ez jelzi: itt a tatár. A világon dúló Batu Kán népe elől a biztonságot nyújtó Kőlikba menekülnek a máréfalviak, de egy idő után elfogy az élelmük. Úgy tűnik, a pusztulás vár a maroknyi népre, míg végül a székely furfang menti meg őket. Hatalmas kürtöskalácsot sütnek, azt dugják ki a Kőlikból, hadd lássa a tatár, van még elegendő élelem. A csoda megtörténik: a tatár horda elvonul, a fiatalok egybekelnek, a falu népe pedig örömtánccal, vigassággal ünnepli a mirákulumot.

Ez a misztériumjáték maga a csoda, a máréfalviak ugyanis mindenféle profi színtársulatnál hitelesebb tolmácsolói a legendának. Az egyik főszereplő, Székely Béla elmondása szerint nem hagyná ki soha ezt a szereplést. Ő a hétköznapokban kőművesként dolgozik, gyakran külföldön, így idén a munka során kialakult kapcsolatai révén Szlovákiából is érkeztek megnézni a mirákulumot, valamint Béla bácsit, aki játékában teljes átéléssel testesítette meg a falusi lakodalom vőfélyszerepét.

A mirákulum titka, vonzereje minden bizonynyal ebben rejlik, mert aki egyszer is szem- és fültanúja volt az előadásnak, az a következő év augusztus derekán is azt várja majd, hogy kigyúljon a fény a Kőlikban, és ismét nekivághasson a Leshegynek, csodát látni.