Fotó: Flickr.com/Thomas Leplus
Köztudomású, hogy a világon végignyargaló koronavírus-járvány miatt színházaink is arra kényszerültek, hogy „korlátozott üzemmódra” kapcsoljanak.
2020. március 27., 20:082020. március 27., 20:08
2020. március 27., 20:142020. március 27., 20:14
Mozgásterünk szédületes gyorsasággal szűkült be, nyilvánosságunk pedig átköltözött a virtuális térbe. Közönségünk tehát nem marad előadások nélkül: megnyílnak a digitális archívumok, és olyan régen látott műalkotások elevenednek meg a képernyőkön, amelyekre ma is szívesen és elevenen emlékszik az, aki valaha látta őket.
Öröm az ürömben, hogy mindezért egy petákot sem kell fizetni, beköltözhetünk az előadásokba, mert a vesztegzár miatt időmilliomosok lettünk.
Az erdélyi teátrumok is megemlékeznek a március 27-i színházi világnapról: Facebook-oldalukon, honlapjukon vagy YouTube-csatornájukon archív felvételeket közvetítenek korábbi színházi produkciókról.
Egyelőre nem tudni, meddig marad ez így. Nekünk, színészeknek sem könnyű az újratervezés. A színház voltaképpen „szemtől szemben” műfaj, testközelség és mozgékonyság jellemzi, nekünk pedig most ugyanúgy kerülnünk kell a fizikai kontaktust, mint bárki másnak. Pótolni a színpadot nem nagyon lehet, kontextusban létezni viszont igen: követjük egymást a szociális hálón, és találkozgatunk a virtuális terekben.
Egyébként az otthoni teendők mellett szépirodalmat, publicisztikát, szakácskönyvet, egyszóval mindenfélét olvasgat az ember, és ez jó, mert edzésben tartja a szellemet. A magam részéről a tavaszi nagytakarítás mellett belefeküdtem egy kultúrtörténeti kötetbe, s mit ad Isten: a velencei karneváli maszkok csődültek velem szembe. Színháztörténeti szempontból ez legalább annyira érdekes, mint amennyire hétköznapi látvány mostanság az orvosi szájmaszk.
Bauta, vagyis a szájvonal nélküli „szellem”, amelyet eredetileg arisztokratáknak volt joguk viselni, az egyik legismertebb velencei álarccá demokratizálódott. A „néma szolgálólány” sötét maszkja, Moretta kényelmi okok miatt már alig tűnik fel a forgatagban: viselőjének a belsejébe varrt gombot kellett a fogai között tartani, különben lehullott az álarc. Volto, a „lárva” gazdagon díszített, fantáziadús műalkotás, ilyesmiket kínálnak méregdrágán a karneváli árusok...
A legbizarrabb karneváli maszk a Medico della peste, vagyis a „pestisdoktor” hosszú csőrű, szemüveges madármaszkja. A szemüveget nem kell magyarázni: sztereotip módon az okos embereket ma is szemüvegesnek ábrázoljuk. A madárcsőrt már annál inkább. Eredetileg a fertőzésektől való védelem céljából viseltek madármaszkot. Gyógynövényeket gyömöszöltek a csőrébe, a pestisdoktor ezeken át lélegzett. Mivel hosszú, fekete, viaszos vászonköpeny és fehér kesztyű, azaz teljes védőruházat is járt hozzá, többnyire hatékonynak bizonyult, szóval nincs új a nap alatt, mint ahogy a karantén is középkori találmány.
Kényelmetlen, de szükséges szabályok jelképe a szájmaszk, ám ha betartjuk a szigorú szabályokat, ez is csak egy rossz emlék lesz, mint a pestisdoktor madármaszkja. Bízzunk benne, hogy hamarosan újra találkozhatunk egymással a közösségi tereinkben, köztük a színházainkban is! Szemtől szemben, mert igazán úgy érdemes.
Laczkó Vass Róbert
A szerző a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A korábbi évekhez hasonlóan idén is székelyföldi turnéra indul a kolozsvári Puck Bábszínház magyar társulata.
Átadták az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) díjait Kolozsváron a Protestáns Teológiai intézet dísztermében a kultúra területein tevékenykedőknek.
A 150 éve született Csiszár Lajos életművét szeretnék közelebb hozni a nagyközönséghez Marosvásárhelyen, ahol városnéző sétákkal idézik fel a szecesszió meghatározó helyi alakjának munkásságát.
Spiró György Elsötétítés című drámájából készült előadást mutat be a Kolozsvári Állami Magyar Színház.
Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából.
Bajor Andor (Nagyvárad, 1927. szept. 30. ̶ Debrecen, 1991. január 24.) szerkesztő, kritikus, prózaszerző életművére összpontosító, kétnapos konferenciát és irodalmi rendezvényt szerveznek Kolozsváron.
A nagybányai festőiskola ritkán látható alkotásait bemutató tárlat nyílik április 18-án, szombaton Nagyváradon, a római katolikus püspöki palotában – közölte a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség sajtószolgálata.
Összesen csaknem háromszázezer nézőt vonzott eddig a Káel Csaba Magyar menyegző című filmje, amelyet Magyarországon több mint kétszázezren, a határon túl pedig kilencvenezren láttak eddig.
A Nemzeti Archívum munkájának köszönhető válogatás nem csupán médiatörténeti érdekesség, hanem olyan hagyomány élő lenyomata, amely immár hivatalosan is hungarikummá vált: ez a déli harangszó.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!