
2010. június 10., 10:282010. június 10., 10:28
Greengrassnek nem ez az első filmje, amely a közelmúltbeli, sorfordító történelmi eseményekkel foglalkozik: 2006-ban a szeptember 11-i terrortámadások áldozatainak állított emléket a pátoszteli A United 93-as című filmben, amelyben a terrorakció során eltérített, de a hivatalos álláspont szerint az utasok által egy időre visszafoglalt, majd egy mezőre zuhant negyedik repülőgép utolsó perceit mutatja be.
A Zöld zóna ugyanakkor nem anynyira ezt a filmet idézi, mint inkább Greengrass kémmozijait, a Bourne-sorozatot – és nem feltétlenül csupán azért, mert ebben is a Bourne-filmek főhőse, Matt Damon játssza a főszerepet. Sokkal inkább azért, mert ebben is egy, a rendszer ellen forduló magányos hős küzdelmei kerülnek a középpontba.
A film kiindulópontja a The Washington Post újságírója, Rajiv Chandrasekaran által a megszállt Bagdadban átélt élményeiről írt könyv, az Imperial Life in the Emerald City, amit nagyjából Császári élet a Smaragdvárosbannak fordíthatnánk. A szerző ebben a Bagdad központjában, a katonailag legvédettebb objektumnak számító Zöld zónában kialakított „mini-Amerikáról” ír, amelyben az amerikai kormány „helytartói” az otthoni luxust idéző, egyszerű polgár számára elképzelhetetlen bőségben dúskáltak, miközben hibát hibára halmoztak az iraki helyzet konszolidálására tett kísérlet során, mivel nem voltak hajlandóak megfogadni a valós helyzetet jól ismerő szakemberek tanácsait.
Greengrass azonban úgy gondolhatta, ez a sztori önmagában legfeljebb egy Michael Moore stílusában készült demagóg áldokumentumfilm alapjául szolgálhatna, ezért Paul Helgeland segítségével amolyan igazi hollywoodi mozivá gyúrta át, önmagával meghasonló főszereplővel, sok lövöldözéssel és rejtéllyel.
Az alkotók egy fiatal amerikai tiszt, Roy Miller szemszögéből mutatják be a 2003-as inváziót követő Bagdad mindennapjait. Millernek egységével Szaddám tömegpusztító fegyvereit kellene megtalálnia, ám kiderül, hogy a katonai hírszerzés által halálbiztosnak mondott infók sokadik alkalommal is használhatatlannak bizonyultak. Amikor azonban elkezd kérdéseket feltenni az ügyben, egyszer csak ő kerül a célkeresztbe.
| Green Zone. Francia–amerikai–spanyol–angol akciófilm, 115 perc, 2010. Rendezte: Paul Greengrass. Producer: Lloyd Levin, Tim Bevan. Szereplők: Matt Damon, Greg Kinnear, Jason Isaacs, Nicoye Banks, Amy Ryan. Írta: Rajiv Chandrasekaran könyve alapján Paul Helgeland. Kép: Barry Ackroyd. Zene: John Powell. Értékelés az 1–10-es skálán: 7 |
A Zöld zóna ezért aztán furcsa kettősséget hordoz: miközben megkísérli – kezdetben nem is annyira sikertelenül – dokumentarista stílusban megmutatni, milyen az élet a megszállt Bagdadban a fosztogatóktól hemzsegő külvárosi utcáktól a Zöld zóna feszített tükrű úszómedencék és hűtött koktélok jellemezte világáig, mindebbe még beleágyazott egy meglehetősen sematikus nyomozást is.
Márpedig ez utóbbi olyannyira hollywoodiasra sikeredett, hogy nem is kell sok időnek eltelnie, amíg a néző rájön, mi lesz a sok-sok lövöldözés és autós, illetve gyalogos üldözést követően a végkifejlet. Különösen idegesítő a folyton ide-oda mozgó, az események között ugráló kézikamerával felvett kép, amely Spielberg óta minden háborús filmnek kötelező velejárója, de Greengrass itt már annyira túlzásba viszi, hogy alkalmazása már-már a nézhetetlenség határára sodorja a filmet.
Ezért aztán hiába a valóság megmutatásának szándéka, az ugyanis elhalványul a film második felében szinte másodpercenként fellobbanó torkolattüzekben és robbanásokban. Így a Zöld zóna nem több, mint egy szájbarágósan moralizáló, pátoszos akciófilm arról, hogy az amerikaiak nagyon elszúrták a dolgokat Irakban, és ezen már az sem segít, hogy azért mindig akad egy magányos cowboy, aki megpróbál szembemenni a hivatalos politikával.
A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.
Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.
Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.