Közelkép – Woody Allen habkönnyű, romantikus angol vígjátéka

A történet a múlt század húszas éveiben játszódik, a francia Riviérán, ahol a tehetős angol és amerikai felső középosztály tagjai töltik gondtalan napjaikat, amelyek egyhangúságát néha spiritiszta szeánszokkal dobják fel.

Fölbukkan egy fiatal és csinos amerikai lány, Sophie, aki megdöbbentően tehetséges médiumnak bizonyul, ám fölmerül, hogy csupán csaló. Ezért elhívják a Wei Ling Soo művésznéven működő világhírű illuzionistát, aki valójában egy Stanley nevű angol úriember, hogy a téma szakértőjeként leplezze le a szemfényvesztést. Hiába igyekszik azonban, a lány a lelkébe lát, és egy idő után az amúgy szkeptikus és igen morózus férfi is hinni kezd Sophie különleges képességeiben.

Az Allen által írt történet egyrészt a P. G. Wodehouse-regények világát idézi, másrészt a múlt század húszas-harmincas éveiben készült vígjátékokat. A karakterek, a szituációk és a dialógusok, az egész film atmoszférája olyan, mintha csak egy korabeli, a nézők megnevettetését fő célul kitűző tucatkomédiáról lenne szó.

Az illuzionistaként dolgozó, de kőracionális, semmilyen földöntúliban – így az igazi szerelemben – sem hívő Stanley és Sophie szellemes, de néha kissé elnyújtott párbeszédei tényleg olyanok, mintha csak Wodehouse írta volna őket, ugyanakkor a történet néha annyira súlytalan, és annyira belevész a rózsaszín romantikába, hogy az embernek néha az az érzése: egy hatalmas, pink vattacukrot tolnak bele az arcába. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a két főszereplő, Colin Firth és Emma Stone kitűnően alakítja a rá bízott karaktert.

Mindazonáltal a főhősben nem nehéz magát Allent fölfedezni: ő az a karakter, aki korábbi filmjeiben, amelyekben még ő játszotta a főszerepet, ennyire parttalan cinizmussal, gyógyíthatatlan szarkazmussal reagált minden komoly, vagy mások által komolynak tartott dologra.

Stanley figuráján keresztül most mintha coming outolna: megöregedve néha úgy érzi, nem szükséges minden pillanatban a hűvös fölényt és tartózkodást sugalló, de gyakran csak a szorongás leplezését szolgáló iróniához nyúlni – néha nem árt, ha az ember elfogadja, hogy az érzelmesség nem mindig érzelgősség.

A varázslat a holdfényben mindezek nyomán biztos, hogy nem tekinthető Woody Allen legjobb alkotásának – az azonban kijelenthető, hogy ez az egyik legőszintébb filmje.

Varázslat a holdfényben (Magic in the Moonlight). Amerikai vígjáték, 2014, 97 perc. Írta és rendezte: Woody Allen. Szereplők: Colin Firth, Emma Stone, Hamish Linklater, Marcia Gray Harden, Jacki Weaver. Kép: Darius Khondji.

Értékelés az 1-10-es skálán: 7