Közelkép – Az ellentétek filmje: deheroizálás és hőskultusz

A harag – azaz Fury – nem más, mint egy amerikai Sherman harckocsi neve, amelynek személyzete 1945 áprilisában, csupán hetekkel a második világháború vége előtt egyre beljebb halad Németországban, hogy az angolszász inváziós sereg részeként felszámolja a náci rendszert.

Hiába egyértelmű azonban, hogy Németország elvesztette a háborút: az ellenállás egyre elkeseredettebb és brutálisabb, a veszteségek pedig mindkét oldalon egyre nagyobbak. Ilyen körülmények között érkezik a fiatal, tapasztalatlan fiú, Norman az országba, hogy felváltsa a harckocsi lövészét, akit a legutóbbi bevetésen megöltek. A Harag személyzete azonban nem igazán örül ennek – a Collier őrmester vezette egység évek és harcok sora alatt kovácsolódott bajtársi vagy inkább testvéri közösséggé, amelybe az idegeneknek nem könnyű bekerülni. Főleg, ha köz- és önveszélyes újoncok.

Ez a film alapszituációja, a történet pedig azt bontja ki, hogyan válik a kezdetben még a fegyverekhez is alig értő újoncból a harckocsi parancsnokának gyámsága alatt tapasztalt katona. Azaz egyfajta beavatás-, coming of agefilmről van szó.

És a film első háromnegyedében egészen hiteles és korrekt történetet látunk arról, hogyan válik Norman ijedt kamaszból felnőtté. A folyamathoz a háború adja a körítést, azonban szó sincs arról, hogy bármilyen háborús romantikát tolnának a néző arcába. A Ryan közlegény megmentése és Az őrület határán nyomdokaiban haladva a Harag hiperrealista stílusban tárja a néző elé a háború szörnyűségeit, és azt, hogy a háború szépségéről szóló romantikus szólamoknak semmilyen alapjuk sincs.

A Harag egyik legfontosabb jellemzője a deheroizálás: a harckocsi legénysége nem valami ideálért, szabadságért, egyenlőségért harcol, hanem a puszta túlélésért. Ennek érdekében pedig még a háborús bűncselekmény határán imbolygó cselekedetektől sem riadnak vissza.

Jól kidolgozott szál a harckocsiparancsnok és Norman közötti viszony, a kemény, Wardaddy becenevű altiszt nevéhez méltóan apaként veszi pártfogásába a fiút, akit az ölés és – egy német lánnyal való randin keresztül – az ölelés rejtelmeibe is bevezet. A film utolsó negyedéig nagyon rendben van a sztori – leszámítva persze néhány igencsak kínos szentenciát (például: Az ideálok békések, a történelem erőszakos), amelyeken keresztül Collier próbálja az életre nevelni Normant.

De ez még akár elviselhető is lenne. Az utolsó félórára azonban a narráció hirtelen 180 fokos fordulatot vesz, és mindennel szembemegy, amit a film addig hirdetett, és amiért szimpatikus volt. A deheroizálást – talán produceri, talán stúdióutasításra – sutba vágják, és következik a hős amerikai katona apoteózisa. Ezen sajnos még Brad Pitt és Logan Lerman kitűnő színészi alakítása sem változtat, így aztán az addig átlagon felülinek számító film hirtelen nagyon az átlag szintjére süllyed. És ott is marad.

Harag (Fury – amerikai akciófilm, 134 perc, 2014). Rendezte: David Ayer. Szereplők: Brad Pitt, Logan Lerman, Jon Bernthal, Shia LaBoeuf, Michael Pena, Alicia von Rittberg. Írta: David Ayer. Kép: Roman Vasyanov. Zene: Steven Price.

Értékelés az 1–10-es skálán: 8