Koreai alapanyag amerikaiasan

 Scott Stewart ezúttal egy koreai képregényt (manhvát) talált meg: Min-Woo Hyung Priest című művét, amely igazi, távol-keleti misztikus horror-fantasy. Az alaptörténet szerint a messzi múltban tizenkét angyal fellázadt Isten ellen, ezért ő büntetésből a Földre száműzte őket. Itt, rejtőzködve bár, de megpróbálják kiépíteni saját uralmukat, hadseregüket démonok és megtérített emberek alkotják. Egy Ivan Isaacs nevű papban azonban emberükre akadnak: szerettei halálát megbosszulandó a nyomukba ered, és bár a bosszúért a lelkét is el kell adnia, magányos cowboyként járja a Vadnyugatot a bukott angyalok vezérére és démonhadseregére vadászva.

Nos, Scott Stewart magyarul A pap – Háború a vámpírok ellen címmel forgalmazott filmjében mindebből gyakorlatilag semmit sem találunk meg. Stewart a jelek szerint amúgy rajong az apokalipszis eljövetelén ügyködő démonokról szóló történetekért, emlékezzünk csak az emberiség elpusztítására törő angyalsereg és az emberek oldalára álló Mihály arkangyal küzdelméről szóló Légióra, amely a legjobb indulattal vizsgálva is a gyenge alkotások sorát gyarapítja. A némileg hasonló tematika mellett a Priestbe a Légió főszereplőjét, Paul Bettanyt is átmentette, de akárcsak a Légióban, az amúgy kitűnő brit színész itt sem igazán képes sokat lendíteni az elfuserált történet színvonalán.

Stewart ugyanis alaposan lebutította a sztorit: hiába kezdődik a film a képregényt megidézni akaró rajzfilmes visszatekintéssel, szó sincs az alapműből ismert démonokról, egyszerű vámpírtörténetté fokozta le Hyung képregényét. A vérszívó lények ugyan köszönő viszonyban sincsenek az eddig megszokott vámpírokkal – inkább állati külsővel rendelkeznek, az általuk megharapott emberek pedig csupán megfertőződnek, kismértékben mutálódnak, átváltozás helyett azonban csak a vámpírok szolgái lesznek –, viszont a főszereplő pap magányos harcos helyett egy, az egyház által a vámpírellenes küzdelemre kiképzett rend tagjává válik, aki felettesei tiltása ellenére is a vérszívók által elrabolt unokahúga kiszabadítására indul. (Az egyház amúgy nem túl kedvező színben tűnik fel: amolyan középkori szerepet játszik, a városokban főpapok uralkodnak, akik inkvizítori elszántsággal harcolnak a hivatalostól eltérő vélemények ellen, ennek folyományaként a gyónás amolyan ipari és gépesített szinten működik.)

A filmben nyoma sincs a világgal meghasonló, hitében megingó egyházfinak, aki véres bosszúhadjárata során maga is hasonlatossá válik az általa üldözött démonhoz – ehelyett amolyan igazi kaszabolós-vériszamos, számítógép-animált mozit kapunk, amely gyakran egy másik képregény-feldolgozás, a Constantine, a démonvadász utánérzésének hat, de amelyben azért néhány, a képregényből mégiscsak átmentett elem képes növelni az érdekességfaktort.

A történet ugyanis egy kitalált, posztapokaliptikus világban játszódik, egy komor hangulatú, steampunk-Vadnyugaton, ahol a magányos revolverhősök ló helyett futurisztikus motorkerékpáron közlekednek, és amikor nem szuperfegyvereiket használják, akkor a harcművészetek szakértőiként puszta kézzel aprítják az ellenfelet. Mindez tipikusan távol-keleti vétetésű miliő, sokban emlékeztet a rajzfilmformában is látható japán manga, a Trigun világára, de annál sokkal sötétebb az atmoszféra. A látványvilág néhol eredetire sikeredett, néhány beállítás pedig kimondottan művészi – azonban mindezt porba zúzza, hogy a kompjúteranimált vámpírok inkább nevetségesre sikeredtek, mint félelmetesre. Igaz, így legalább passzolnak a sztorihoz, amely még a hasonló témájú, közepes mangák nívóját sem éri el. n Balogh Levente

A pap – Háború a vámpírok ellen. (Priest. Amerikai akció-horror, 2011, 87 perc). Rendezte: Scott Stewart. Producer: Michael DeLuca, Joshua Donen. Szereplők: Paul Bettany, Karl Urban, Cam Gigandet, Maggie Q, Lily Collins, Brad Dourif, Christopher Plummer. Írta: Min-Woo Hyung képregénye alapján Cory Goodman. Kép: Don Burgess. Zene: Christopher Young.  az 1–10-es skálán: 6