KMN – A kultúra fogyasztása nem IQ-függő

Annyira sűrű és gazdag volt a program a hét végén, hogy lehetetlen lett volna minden rendezvényen részt venni: reggeltől estig egymást követték a kultúra különböző területeire „elvezető” események a magyar ünnep helyszínein.

Időutazás a kincses városban

A Kincses Képeskönyv Kolozsvár című gyerekkönyv harmadik, bővített kiadását mutatták be szombaton a Koffer Könyves kávézóban. A bemutatón Zágoni Balázs, a könyv ötletgazdája, Jánosi Andrea illusztrátor, valamint a szövegek szerzői és a történész, művészettörténész szerkesztők közül is többen jelen voltak: Mihály Melinda, Sarkadi Nagy Emese, Kovács Zsolt, Zágoni Bálint és Lupescu Radu.

„Kedves Olvasó! Ha ezt a könyvet elkezded lapozni, rendkívüli időutazásban lesz részed. Elröpítünk a kétezer évvel ezelőtti római Napocába, azután a gepidák királyi városába, a honfoglalás kori magyar településre, majd a tatárok által ostromolt Kolozs várába, miközben ki sem mozdulunk arról a helyről, amit ma Kolozsvárnak nevezünk” – olvasható az előszóban. Mint a bemutatón elhangzott, a szerzők fontosnak tartották, hogy akár gyerekek, akár felnőttek olvassák a könyvet, hiteles adatokat kapjanak.

Ugyanez elmondható az illusztrációról is, mivel Jánosi Andrea grafikus nagyon vigyázott arra, hogy a képek látványosak legyenek, de ne félrevezetőek. Így a képi anyag elkészítése is óriási munkával járt, például egy régi bölcső vagy szekér megrajzolása előtt is meg kellett keresni az adott századról szóló, vonatkozó szakirodalmat. Jánosi Andrea, a könyv illusztrátora elmondta, nem volt semmilyen rendezőelve, sem pedig tapasztalata az ilyen jellegű munkában. „Jánosi Andrea mindig vidáman érkezett az új rajzokkal a szerkesztői megbeszélésekre, és szomorúan távozott, mert plusz információkat mondtunk neki, így alakítania kellett a rajzon, megesett, hogy újra kellett rajzolnia” – jegyezte meg Zágoni Balázs ötletgazda.

A könyvben mindenik korszakról található egy bemutató és minden időszakból három eseményt emeltek ki. A munkát nehezítette, hogy a könyv többszerzős, így az alkotóknak nehéz volt megtalálniuk a közös nevezőt. „Sokat vitatkozunk heteken, hónapokon keresztül” – mondták nevetve a szerkesztők. Mint kifejtették, a különböző korszakok szakemberei összeültek és megbeszélték, hogy mit írjanak le, figyelembe véve a hiteles történelmi forrásokat.

A képeskönyv harmadik kiadása több újdonságot is tartalmaz: két térkép látható a könyv előlapjánál és hátlapjánál, előbbi a középkori Kolozsvárt ábrázolja, utóbbi a 20. századi kincses várost; ugyanakkor egy dupla oldallal bővült a könyv, amelyen az elmúlt években létrehozott épületeket (például a Kolozsvár Aréna) és a kincses városbeli nagyobb rendezvényeket (Kolozsvári Magyar Napok, Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál) is megemlítették.

A kiadvány 6000 példányban látott napvilágot, román nyelvre is lefordították, a sorozatból ez az egyetlen könyv, ami megérte a harmadik kiadást. Eddig Marosvásárhelyről, Visegrádról, Segesvárról, Nagyváradról, Székesfehérvárról és Sepsiszentgyörgyről jelentettek meg képeskönyvet. Zágoni Balázs jelenleg Csíkszereda bemutatásán dolgozik, a csapat jövőbeli terve pedig, hogy a képeskönyv sorozat következő témája Budapest legyen.

Újdonság a Kolozsvári Magyar Színháznál

A magyar napokon természetesen jelen volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház is, amely immár harmadik alkalommal várta az érdeklődőket a Farkas utcában felállított Színházsátorban. Nagy sikernek örvendett a pénteki bolhapiac, amelyen a társulat tagjainak ruháit, régi tárgyait lehetett megvásárolni. A turkálás ugyan hivatalosan 14 órától kezdődött, de az összesereglett érdeklődők már ezt megelőzően türelmetlenül várták a „kincskeresést”. Az intézmény a befolyt összeget az Én is szeretnék játszani! elnevezésű, a fogyatékkal élő gyerekek megsegítését célzó közösségi projektnek adományozza.

Szombaton Rapidrandit tartottak: a színházkedvelők a következő évad rendezvényeiről tudhattak meg többet. Mint kiderült: a teátrum újdonsággal is készül: a tervek szerint ősztől rendszeresen, havonta gyermekmegőrzővel készülnek, vagyis az intézményben különfoglalkozást tartanak a kicsiknek, amíg a szülők az előadást követik. Az intézmény talán legnépszerűbb magyar napos programpontja a Garázskvíz: a vasárnapi megmérettetésen ajándéktárgyakat, illetve színházjegyet lehet nyerni.

Költészet és politika: elkerülhetetlen ellentmondás

Költészetről, politikáról és értékekről szólt az Álljunk meg egy szóra Szőcs Gézával! című előadás, amelynek házigazdája László Noémi költő, műfordító volt. A Bulgakov Irodalmi Kávéházban tartott eseményen Szőcs Géza erdélyi magyar író, költő, Orbán Viktor miniszterelnök kulturális főtanácsadója augusztus 21-én töltötte be 63. életévét, így viccesen megjegyezte, nem tartja magát 63 évesnek, de még 36-nak sem, huszonévesnek érzi magát, főleg amikor, Kolozsváron tartózkodik.

A marosvásárhelyi születésű költő Válogatott versek című könyve a Székely Könyvtár 45. számában jelent meg, ezért elmondása szerint valamelyest székelynek tartja magát a Kossuth-díjas költő. „Akik szeretik a verseimet, nem értenek egyet a politikámmal, akik meg egyetértenek ezzel, azok általában nem szeretik a verseimet” – mondta Szőcs Géza, aki szerint ez az ellentmondás elkerülhetetlen. Véleménye szerint hasonló kontraszt figyelhető meg az irodalmi szövegekkel kapcsolatban is, mivel nincs olyan alkotás, amelyet valaki ne tarthatna remekműnek, és nincs olyan remekmű, amelyet valaki nem tarthatna érthetetlennek. Ennek a megítélése az emberi értékektől függ, amelyekre Szőcs Géza értelmezésében két állítás igaz: az ember élete folyamán dolgozza ki őket; ugyanakkor az érték ösztönből fakad, amit csak megerősít az élet.

„Mindig is foglalkoztatott a sors, a végzet és a véletlen közötti összefüggés, az a központi kérdése, hogy milyen jogon létezünk? Az ember sokszor úgy érezheti, hogy az élet egy olyan dráma, amelyet nem ő írt meg magának. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy úgy gondolja, amit leír, arra kísértetiesen elkezd hasonlítani a valóság” – mondta el Szőcs Géza.

Kortárs műveket kell ajánlani a gyerekeknek

Az irodalomról, iskolai oktatásról és olvasási szokásokról mondta el véleményét Kukorelly Endre József Attila-díjas író író, költő, újságíró csütörtök délután a Főkonzulátus rendezvénytermében. A szintén a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott irodalmi est házigazdája Mile Lajos főkonzul volt. A József Attila-díjas író elmondta, kiskorában édesapja minden nap felolvasott egy fejezetet egy könyvből, és mindig ott hagyta abba a felolvasást, ahol a legérdekesebb volt a történet. Így kialakult a gyerekben az olvasásra való késztetés, majd idővel megpróbálta „utánozni” a nagy írókat, költőket – ekkor kezdett el írni.

„Amíg nem tud olvasni a gyerek, addig minden nap fel kell olvasni neki. Majd olyan lelki készültséget kell kialakítani benne, ami olvasásra készteti, viszont nem szabad erőszakkal olvasásra bírni” – vélekedett a magyarországi író. Hozzátette, az iskolai oktatás egyik hibája a „libatömésszerű tanítás”: beleerőszakolják a gyerekekbe a tanagyagot, és tulajdonképpen nem irodalmat tanítanak nekik, hanem irodalomtörténetet. Az oktatás másik hibájaként említette, hogy a kötelező olvasmányok nem felelnek meg a gyerekek életkorának és érdeklődési körének. „Például az Antigonét és Zrínyit nem is szabadna tanítani az iskolában” – mondta az író, aki inkább kortárs műveket ajánl a gyerekeknek.

Kiemelte, hogy az iskolai oktatás keretében fontos felkelteni a gyerekek figyelmét az irodalom iránt és izgalmasan tálalni azt. Kukorelly Endre szerint olyan szöveget kell adni a diákok kezébe, ami érdekelheti őket és amitől olvasás-függővé válhatnak. „A kultúra fogyasztása egyáltalán nem IQ függő, hanem teljes mértékben a zsigeri idegrendszertől függ, hiszen a művészet ezt a területet »támadja meg«” – hangsúlyozta a költő. Mint mondta, az iskolában azt kellene tanítani a gyerekeknek, hogy az élet élvezendő, ezért örüljenek. Kukorelly Endre felolvasott egy verset a Mind, átjavított, újabb, régiek című kötetéből és egy részletet az Ezer és 3 avagy a nőkben rejlő szív című regényéből. Kitért arra is, hogy új könyve szeptemberben jelenik meg Porcelánbolt címmel, mint fogalmazott, ebben a porcelánboltban ő az elefánt.