Kitörés a ketrecből

A Warrior sportfilm – ebben pedig a tavalyi Oscar-gálán indult A harcoshoz hasonlítható, mivel a sport itt is csupán amolyan mellékszál az emberi, családi drámák mellett.

A történet ősrégi panel mentén halad: két testvér, aki gyerekkorában mind érzelmileg, mind fizikailag távol került egymástól, most egymással kerül szembe, de nem csupán a másikkal, hanem saját magukkal és a külső nehézségekkel is meg kell vívniuk. A film a ketrecharcok világába visz el, ahol a két, korábban birkózónak indult, de edzőjük, az alkoholista apa durvasága miatt a „könnyedebb” sportággal felhagyó főszereplő – a „rosszfiú” Tommy, aki a tengerészgyalogságnál szolgált, és most amolyan félvilági alakként bukkan fel, valamint a „jófiú” Brendan, aki tisztes családapa, középiskolai tanár – külső tényezők hatására arra kényszerül, hogy egy ötmillió dolláros fődíjú tornán induljon.

Mindkettejüket egyformán nyomasztja az alkoholfüggő, bár mostanra „szárazzá” vált apafigura feldolgozatlanul maradt egykori brutalitása, az anyagi és morális problémák, valamint az egymás iránti felemás érzelmek. Az egyetlen kiútnak tűnik mindezek túllépésére a film drámai csúcspontjává váló összecsapás.

Bár a történet gyakorta meglehetősen triviális elemekből áll össze, és – mint említettem – a sztori fő csapásiránya is könnyen beazonosítható, mégsem lehet azt mondani, hogy csupán régi sablonok fantáziátlan egymás mellé vágásáról lenne szó. A drámai szituáció mélységét kitűnően megragadó és átérezhetővé tevő történetvezetés és a szereplők játéka egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a néző feszült figyelemmel kövesse végig a több mint kétórás filmet. Bár az alkotás bizonyos pontjaiban túláradnak az érzelmek, a drámai feszültség van annyira erős, hogy mindettől ne tűnjön egészségtelenül melodramatikusnak. Már csak azért sem, mert közben a harcjelenetek meglehetősen brutálisak, így megfelelő ellenpontként szolgálnak.

Tom Hardy és Joel Edgerton a két, csupán látszólag ellentétes természetű, de a végső cél érdekében ugyanolyan kegyetlenül küzdő fivér szerepében kitűnő választás volt, mindketten kitűnően alakítják a kilátástalan helyzetbe sodródott, családi problémák által is marcangolt karaktereket.

Az apa szerepében a veterán Nick Nolte is jót alakít, megrázóan hozza a fiai szeretetét kétségbeesetten visszaszerezni próbáló, korosodó apát. A film zárása talán kissé túlzóan moralizálósra sikeredett, de ettől még nem kiábrándító – a ketrecből való kitörés képe annyira hollywoodias, amennyi még éppen elviselhető, és ami nem ingatja meg a nézőben azt az érzést, hogy tulajdonképpen egy jó filmet látott.

Warrior – A végső menet (Warrior. Amerikai filmdráma, 140 perc, 2011). Rendezte: Gavin O’Connor. Producer: Greg O’Connor. Szereplők: Tom Hardy, Joel Edgerton, Nick Nolte, Bryan Callen, Maximiliano Hernández, Jennifer Morrison. Írta: Cliff Dorfman, Anthony Tambakis, Gavin O’Connor. Kép: Masanobu Takayanagi. Zene: Mark Isham. Értékelés az 1–10-es skálán: 9