Közelkép – Képes Biblia felnőtteknek

Témául az Ószövetség egyik alapsztoriját, Mózes történetét választotta, amelyet korábban már rengetegszer megfilmesítettek, sőt a DreamWorks stúdió egész estés animációs filmet is készített belőle. Egy ilyen sokszor elmesélt történet kapcsán a legégetőbb kérdés az: képes-e egy ilyen kaliberű rendező valami újat belevinni a sztoriba, valami olyasmit, ami miatt a végeredmény, a film kiemelkedik a többi közül, és egyedivé válik?

Nos, a válasz az, hogy Scott nem igazán tudott olyan narratívát teremteni, amely miatt az Exodus: istenek és királyok a történet többi feldolgozása fölé emelkedne.

Pedig minden megvan: a sztárrendező mellett sztárszínészek gárdája, rengeteg pénz és elképesztő mennyiségű számítógépes trükk – a végeredmény mégsem több a jól ismert történet sablonos, 3D-s feldolgozásánál.

A sztori már Mózes felnőtt korában kezdődik, amikor a főhős még Széti fáraó kegyeltje, és a fáraó fogadott fiaként Egyiptom egyik legbefolyásosabb embere – ami miatt a fáraó fia, a trónörökös Ramszesz féltékennyé válik.

A sikeres hadvezérként és megfontolt államférfiként megnyilvánuló Mózes szociális érzékenységéről is tanúbizonyságot tesz, amikor ellátogat a rabszolgaként nyomorgó zsidók közé, feltérképezendő a helyzetüket. Itt azonban szembesítik azzal, hogy ő maga is ezen közösségből származik – és mivel néhány szemfüles kém révén ez az általa a zsidók helyzete miatt felelősségre vonni kívánt kormányzó fülébe jut, az immár fáraóvá koronázott Ramszesz is megtudja, így Mózesnek menekülnie kell.

A történet tehát semmiben sem tér el a Bibliából ismert legendától, akkurátusan, lépésről lépésre végig követi Mózes bibliaórákon is tanított életútját.

Ezért aztán semmi átlagon felülit nem nyújt – a nagyszabású, 3D-s számítógép-animációt hadd ne számítsuk már annak –, még annyi eredetiség és mélység sincs benne, mint Darren Aronofsky év eleji opuszában, a szintén bibliai történetet feldolgozó Noéban.

Az egyetlen, érdekesebb elem Mózes vívódása – hogy a klasszikust idézzük, alapvetően rühelli a prófétaságot, merthogy pályafutását ha nem is ateistaként, de szkeptikus szabadgondolkodóként kezdte. Csakhogy ezt a kétkedést, a vívódást is vázlatszerűen, kidolgozatlanul vitték vászonra. Akárcsak az összes karaktert: olyan egysíkúak és merevek, mint egy egyiptomi falfestmény figurái.

A történet is didaktikus, olyan, mintha valaki unott hangon olvasna fel a Bibliából. Az a rész pedig, amikor Mózes kisebbségvédelmi kiselőadást tart Ramszesznek, egyenesen kínos. Mint ahogy az is, hogy Isten akarnokoskodó kisfiú képében jelenik meg – ezt a poént sokkal kreatívabban már lelőtte az Erik, a viking.

A sztárgárda sem elég ahhoz, hogy elvigye a hátán a filmet – hiába jó színész Christian Bale, Sigourney Weaver, John Turturro vagy Joel Edgerton, ha egyszerűen nincs amit eljátszaniuk.
Így aztán az Exodus nem több egy átlagos Biblia-feldolgozásnál, amelyet a továbbiakban majd minden karácsonykor levetítenek majd a tévék, hogy jórészt senki által sem nézett programként háttérzörejt biztosítson a sült hal és a bejgli között.

Exodus – istenek és királyok (Exodus: Gods and Kings. Amerikai akciódráma, 2014, 150 perc). Rendezte: Ridley Scott. Szereplők: Christian Bale, Joel Edgerton, John Turturro, Aaron Paul, Ben Mendelsohn, Sigoruney Weaver, Ben Kingsley. Írta: Adam Cooper, Bill Collage. Kép: Dariusz Wolski. Zene: Alberto Iglesias.

Értékelés az 1-10-es skálán: 5