Karácsonyi megamese

A film alkotói úgy reklámozzák a produktumot, hogy a Shrek alkotógárdájának új mozijáról van szó, ami tulajdonképpen vitathatatlan tény, ám a sugallt párhuzam – miszerint a Megaagy ugyanolyan minőségű animációs film lenne, mint a zöld ogre történetét feldolgozó film – még a legnagyobb jóindulattal sem igazolható. Szó se róla, a történet szórakoztató, és egyszer sem jut közben a néző eszébe, hogy még a vége előtt föl kéne állni a székből, ám korántsem annyira eredeti, és a legkevésbé sem képes annyi áthallásos, többek között a hollywoodi sztárkultusznak is beintő poént felsorakoztatni, mint a Shrek első két része.
Mindettől eltekintve azonban a Megaagy határozottan nézhető alkotás.

A történet egy klasszikus szuperhőssztorit értelmez át, a DC Comics által „életre keltett” Superman karakterét ismerhetjük meg belőle kissé más megvilágításban. Akárcsak a kék latexruhás, piros köpenyes szuperhőst, a Megaagy főszereplőit is egy távoli galaxisban bekövetkezett kataklizma elől menekítik szüleik a Földre. Míg azonban a száz százalékban emberszabású Metro Man már gyerekkorától kezdve a klasszikus szuperhősök életét éli, és ügyeletes világmegváltóvá avanzsál, a vele egyszerre bolygónkra érkezett, kék fejű Megaagy külseje miatt már kiskorában gonosz tréfák áldozatává válik, és kirekesztik a társaságból. Ezért aztán elhatározza, hogy a továbbiakban főgonoszként tevékenykedik tovább, és a lehető legkreatívabb eszközökkel keseríti meg választott otthona, Metro City lakóinak életét. Terveit azonban Metro Man meghiúsítja, így a kalandok menetrendszerűen a börtönben végződnek. Kivéve most: Megaagy legújabb trükkje bejön, Metro Man elpusztul, így a főgonosz zavartalanul leigázhatja Metro Cityt. A boldogság azonban rövid ideig tart: Megaagy egyre jobban unja, hogy bármit megtehet, mivel hiányzik a méltó ellenfél. Ezért aztán úgy dönt, hogy kiegyenlíti az erőviszonyokat.

A sztori alapját tehát az a vulgárfilozófiai tétel képezi, miszerint az erkölcsi értékpárok csak egymás függvényében értelmezhetők, a jó csak a rossz, a gonosz csak a jó jelenlétében működőképes fogalom. A Megaagy mindemellett túllép a klasszikus jó-rossz dichotómián, hiszen a történetben némileg elmosódnak a határok jó és rossz között, a film fordulópontjában ugyanis az is lehetségessé válik, hogy a főgonoszból legyen a főhős, aki megmenti a várost, és elnyeri a karakán újságírónő kegyeit, míg a Superman alteregójaként tevékenykedő Metro Manről kiderül, hogy ő sem tartja a lehető legtutibb karriernek a világ megmentőjének szerepkörét.

A Megaagy tehát szerethető történet, és, bár készítői nem alkottak kiemelkedőt, mindenképpen kellemes kikapcsolódást biztosít gyereknek és szülőnek egyaránt. Már csak azért is, mert itt is sikerült néhány eredeti karaktert megalkotni – ilyen a címszereplő, de még inkább társa, a Talpnyali névre hallgató űrhal. Mindemellett nem biztos, hogy néhány év múlva kitörő lelkesedéssel várnánk a folytatást.