Istenkeresés a mélyben

A premier gyakorlatilag a társulat művészeti vezetőjének rendezőként való bemutatkozása, Keresztes Attila ugyanis eddig nem rendezett még a vásárhelyi színpadon. A rendező szerint Gorkij darabja – amely magyar nyelvterületen Éjjeli menedékhelyként ismert, ám a társulat az eredeti, Mélyben címmel mutatja be – a drámairodalom egyik gyöngyszeme, amelyet különböző korokban különbözőképpen értelmeztek. „Habár maga Makszim Gorkij vállalta, hogy a szocialista realizmus képviselője, darabja ma egészen mást jelent, mint pusztán egy társadalmi probléma bemutatását” – fogalmaz a rendező, aki szerint a dráma születése után száztíz évvel is rendkívül aktuális.

Az Éjjeli menedékhely a különböző társadalmi rétegek mindenkori rajzaként értelmezhető mű. Szereplői abban hasonlítanak, hogy mindegyikük az adott társadalmi osztály aljára csúszott figura: Klescs, a lakatos, aki büszke arra, hogy munkásember, a nagybeteg Anna, Klescs felesége, akit a férj folyamatosan bántalmaz, a börtönviselt Szatyin, aki húga védelmében megölt egy gazembert, az alkoholista Színész vagy éppen Pepel, a tolvaj, aki el szeretne innen menekülni. Ebbe a degradált világba érkezik Luka, az öreg vándor, aki valamennyiük életének fontos szereplője lesz.

A darab alapproblémája most is aktuális, a társadalom perifériájára szorultak, a számkivetettek sorsa ugyanis korunk nagy problémái közé tartozik. Naponta találkozunk a marginalizálódás különböző formáival, a társadalmi helyzet és az ember lényege közötti, nemegyszer feloldhatatlannak tűnő feszültséggel és ebből fakadóan az istenkeresés és az arról való lemondás dilemmájával. „Megpróbáltuk mi is az emberiség egyik legfontosabb kérdéskörét kibontani. Hogy van-e Isten? Hogyan viszonyulunk a hitünkhöz és hitetlenségünkhöz? Mit teszünk, ha valaki meghal vagy épp megszületik?” – mutatott rá a társulatvezető, aki gyakorlatilag ezzel a produkcióval mutatkozik be rendezőként a marosvásárhelyi társulat és közönség előtt. „Kellemesen meglepődtem azon, hogy mennyire szeretnének jót csinálni a társulat tagjai” – fogalmazott a közös munkáról Keresztes.

Gorkij drámája immár harmadik alkalommal kerül színpadra Marosvásárhelyen, legelőször 1948-ban még a Kultúrpalotában mutatták be, majd 1989-ben. Az utóbbiban és a jelenlegiben is játszott/játszik a színház vezérigazgatója, Gáspárik Attila, aki hangsúlyozta azonban, hogy a mostani előadásnak szinte semmi köze a 89-eshez. Az előadást 16 éven felülieknek ajánlják az alkotók, egyrészt mert kell egy bizonyos érettségi szint a darab értelmezéséhez, másrészt a rendező szerint az előadás bizonyos részletei „sérthetik azt a fajta naiv szemérmet, amely a 16 éven aluliakra jellemző”.

„Itt gondolkodni kell, ismerni kell a kereszténység alapértékeit, a Bibliát. Nem lesz meg a gyilkos, nem találnak aranyat, nem adják át fele királyságukat, de a mélyben óriási történetek vannak, amelyeket lehet, csak később lehet értelmezni, még a tapskor sem” – jegyezte meg az előadásról Gáspárik Attila, aki szerint már „ki volt éhezve erre az előadásra a társulat”. Az 1 óra 50 perces előadást március 16-án mutatják be a színház nagytermében.

Szász Cs. Emese