Ismét egy Kányádi-vers ihlette a Maros Művészegyüttes új előadását

Erdélyi magyar seregszemle készül
Október 3. és 6. között Marosvásárhelyen kerül sor a hivatásos erdélyi magyar táncegyüttesek fesztiváljára, amelyen, a jelek szerint, mind az öt társulat képviselteti magát – a házigazdák mellett a Várad Táncegyüttes, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes és az Udvarhely Táncműhely. Mindegyik egy-egy előadással lép a közönség elé, majd a seregszemle utolsó napján, a vasárnapi díjkiosztó gálán produkcióiknak egy-egy részletét ismét előadják.

Az együttes vezetője nem tartotta elhanyagolandó ténynek a sikeres külföldi turnékat és vendégszerepléseket, a megsokasodott szakmai díjakat, mint ahogy azt sem, hogy hosszú évtizedek után újból sikerült eljutni az erdélyi és partiumi magyarság szórványvidékeire. Benedek Botond színművész, a társulat új szervezője az eddiginél is gazdagabb tájolási programot ígért. Mint hangsúlyozta, céljuk még inkább nyitni a közönség felé, még több eldugott, a színtársulatok és táncegyüttesek által elkerült kis települést felkeresni. Fűzesi Albert, a magyar társulat vezetője lemondott egyébként lemondott tisztségéről, helyét a fiatal táncos és koreográfus, Varró Huba tölti be az új évadtól.

„Olyan rendezőkkel és koreográfusokkal dolgoztunk, akik jelentősen kiszélesítették a palettánkat. Az általuk megszabott irányt követve, állunk az új kihívások elé” – fejtette ki Barabási Attila Csaba.

A társulat szeptember 20-án visz közönség elé egy újabb Kányádi-versből ihletődött előadást. Juhász Zsolt rendező-koreográfus irányításával készült Fekete-pirost egy hét múlva tekinthetik meg a marosvásárhelyiek. A produkció jelmezeit az eddig csak színházakkal együttműködő Szélyes Andrea tervezi és készíti. „A vannak vidékek után azért választottam ismét Kányádit, mert őt tartom a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakjának, a Fekete-piros című versét pedig az egyik legjobb művének” – indokolta meg választását a vendégrendező. Juhász szerint a készülő előadás úgy foglalkozik az erdélyi magyarság sorsával, hogy egy csöppnyi politikát sem visz bele. Noha Kányádi Sándor 1972-ben írt verse több mint négy évtizedes távlatból „érkezik”, semmit nem veszített erejéből, lendülete meg ihletet ad korunk alkotóinak is. Az erdélyi néptáncokra épülő produkcióban, a korábbi bemutatókhoz hasonlóan, a múlt együtt él a jelennel, és a korszerű színház eszközeivel úgy teszi fel ismét a költő kérdéseit, hogy közben lehetőséget próbál adni a vers rejtett horizontjainak kibontására és az újraértelmezésre.