Író-olvasó találkozó az 550 éve alapított Székelykeresztúron

A Hargita megyei településen ezen a héten zajlanak Székelykeresztúr fennállásának 550. évfordulója alkalmából megszervezett ünnepi rendezvénysorozatok. Ennek keretében szerda este olyan írókat, költőket hívtak meg, akik e kisvárosból, illetve a környékéről származnak: Szente B. Levente, P. Buzogány Árpád, Vass István, Kincsesné Bokor Anna, illetve Zagyi Ferenc köszöntötte a szép számban összegyűlt érdeklődőket.

Mese két példányban

A találkozót Fülöp Lajos muzeológus, néprajzkutató nyitotta meg rövid beszédében. Az egykori múzeumigazgató elmondta, habár Keresztúr soha nem volt kiemelkedő irodalmi központ, éltek, tanultak és tanítottak itt olyan írók, költők, tudósok – mint például Kriza János, Aranyosrákosi Székely Sándor, Tompa László, Szabó Gyula, Tiboldi István –, akik érdemben gazdagították az erdélyi irodalmat.

Az est szervezője és házigazdája Szente B. Levente író, költő volt, aki jelenleg a székelykeresztúri Kisváros című önkormányzati lap főszerkesztője, pályakezdésükről faggatta a meghívott tollforgatókat.

P. Buzogány Árpád legelőször a Romániai Magyar Szó 1993-ban meghirdette pályázatra küldte be írásait, amelyet meg is nyert. A gagyi származású 44 éves írónak, költőnek azóta számos hazai és külföldi lapban jelentek meg versei és meséi, és kötetei is népszerűek. „Harmadik osztályos koromban próbálkoztam legelőször az írással. Valakitől kaptam egy indigót, és első mesémet már rögtön két példányban örökítettem meg” – mesélte P. Buzogány Árpád. A keresztúri hallgatóságnak viszont nem mesét, hanem néhány hangulatos verset olvasott fel.

Ideológia és jövőkép

Vass István nyugdíjas pedagógus – bár két önálló kötete is megjelent – nem tartja magát írónak. Műveiben főként szakmai kérdéseket boncolgat. Nyugdíjazása előtt pár évvel szükségét érezte annak, hogy a tanügyben felmerülő problémákról írott formában is elmondja véleményét. „Írásaimat, tanulmányaimat elsősorban a pedagógusoknak szántam. Manapság az oktatáshoz is kezdünk úgy viszonyulni, mint a politikához és sporthoz: az emberek úgy gondolják, hogy ehhez mindenki ért” – fejtette ki Vass István. Az idő fogságában című első kötetéből olvasott fel egy 1953-ban egyik diákja által írt fogalmazást, mely groteszk módon mutatja be, hogy az oktatást miként állították a kommunista ideológia szolgálatába. A Nevelésszociológiai vizsgálatok egy székelyföldi kistérségben című könyvéből szintén iskolások tollából származó írásokat olvasott fel. A diákok jövőképükkel kapcsolatos naiv és nagyreményű álmodozásain keserédesen nevetett a közönség.

Kincsesné Bokor Anna a maga szórakoztatására kezdett el írni: „Könnyebb volt írásban megfogalmazni dolgokat, mint kimondani.” A székelykeresztúri irodalomkedvelők elsősorban 2003-ban megjelent Mesélő Erdély című könyvsorozatának első kötetét, A bátorság próbáját ismerik. Ez a könyv folytatása az unitárius gimnáziumban 100 évvel ezelőtt elkezdett, a környék hagyományainak, kincseinek összegyűjtésére irányuló munkának. Kincsesné bevallotta, hogy jelenlegi szociális vonatkozású munkája felemészti minden idejét, az írást pedig háttérbe szorítja. A későbbiekben Szente B. Levente olvasta fel az írónő Rózsafüzér című megható novelláját.

1,19 kilogramm művelődéstörténet

Zagyi Ferenc Székelykeresztúr kulturális krónikája c. könyve év elején jelent meg, amelyben a szerző széles áttekintést nyújt a környék másfél évtizedes művelődési múltjáról. Az egykötetes szerző 38 éven keresztül volt a város kulturális életének szervezője, így hiteles tudósítást tud adni erről az időszakról.

„Mikor lemértem a könyvet 1,19 kilogrammot nyomott. Gondolom, akkor tartalomnak is kell benne lenni” – tréfálkozott Zagyi Ferenc, aki hat év kitartó kutatómunka során állította össze kötetét.

A jó hangulatú est végén Kakucsi Zsuzsanna, a Petőfi Sándor Általános Iskola tanulója elszavalta Szente B. Levente Arcközelben (Kányádinak születésnap után) című versét.