Interferenciák: az eltűnés misztériuma

„Caravaggio korában senki sem tudta elfogadni, hogy valaki enynyire megkérdőjelezze az egyház tekintélyét, ugyanakkor ha kontextusából kiragadva, a jelenkor szemével nézzük az olasz festő műveit, akkor egyszerűen szép képeket látunk, amelyekben már nem érződik a képzőművész lázadása” – fejtette ki Visky András, a kolozsvári teátrum igazgatóhelyettese, a darab szerzője.

„Az én felvetésem az volt, hogy alapvető konfliktus van az intézményesített vallás és a hit között, Caravaggio tulajdonképpen rengeteg blaszfémiát követett el, hiszen ez az ő idejében még egészen mást jelentett. Beleszerettem ebbe az emberbe, aki elverte a pénzét és egy prostituált volt a Szűz Máriáról készített festménye modellje” – magyarázta Visky, hogy miért volt izgalmas számára Caravaggio figurája.

Azt is elárulta: úgy írta meg a darabot, hogy a festőművész életművének ötven százalékát látta, ez egész pontosan 17 képet jelent. Robert Woodruff, a darab rendezője ugyanakkor elmondta, hogy az előadásban azért nem mutattak Caravaggio-festményeket, mert számukra nem maguk a képek, hanem a korabeli társadalom ezekre adott válasza, reakciója volt a lényeg. „Egyedi projekt volt, amelyben András kérdéseket fogalmazott meg Caravaggióval kapcsolatban, és azzal kapcsolatban, hogy voltaképpen mi az érték” – magyarázta a rendező.

A Caravaggio Terminálról szóló beszélgetést rövid szünet után a Paysage inconnu (Ismeretlen táj) című előadás alkotóival szervezett újabb beszélgetés követte Marina Constantinescu színházkritikussal és Nagy Józseffel, a darab rendezőjével. Előbbi elsősorban az előadás kifejezőerejét dicsérte. Mint kifejtette: számára Nagy József az emberség ismeretlensége által felkavart művészt testesíti meg.

A Franciaországban élő és alkotó, vajdasági származású Nagy József elmondta: rengeteg az improvizáció a darabban, mind a zenében, mind pedig a mozgásban. Az élőzenével kísért mozgásszínházi produkcióban Nagy József és Ivan Fatjo lép fel.

Nagy kifejtette: nyitott partitúrája van a darabnak, mindig beleférnek ugyanabba az időkeretbe, de számtalan variációs lehetőséggel élnek. Természetesen van néhány alapdolog, hogy meglegyen a dramaturgia sorrendje. Visky András elmondta: számára az előadás „a portól a füstig tart”, azaz világból való eltűnést jeleníti meg az alkotás. Mint kifejtette: Nagy József nem a semmiből dolgozik, minden jelenet mögött, amelyet a néző lát a színpadon, van valami konkrétum.

Tompa Gábor, a sétatéri teátrum és a fesztivál igazgatója felvetésére Nagy József azt is elárulta, hogy Újvidék környékén egy barátjával vettek egy telket, ahol szőlőt ültettek, és úgy dolgozzák meg, ahogy „azt kell”, azaz a lehető legkevesebb beavatkozással a természet rendjében, nem használnak például vegyszereket. Az első borokat épp most palackozzák. Kifejtette: sokat tanul abból, ahogy a természethez viszonyul.