III. Richárd mint véres kezű „vándor az úton” – Pazar színházi koncert-show született Szatmáron

Nagy Csongor Zsolt kiválóan alakít

Sejthető, hogy nagyon sok minden kell ahhoz, hogy egy színházi előadás „jól működjön”, azaz hogy hasson, felemeljen, megnevettessen, elborzasszon – magyarán valamilyen módon magával ragadja, magával vigye a néző lelkét. Hátha még olyan többletfeladatot tűz ki maga elé a rendező és a csapat, hogy egyszersmind minőségi nívón szólaltassa meg a Riders on the Storm, a People Are Strange vagy a When The Music's Over című rock-klasszisokat. Egyébként nem előzménytelen a rendező és a társulat ilyen fajta együttműködése: nemrég a Woyzeck című előadást láthatta a közönség a színészek által megszólaltatott metál zenével,

akinek egyébként az utóbbi években is számos ragyogó alakítását láthatta a szatmári színház közönsége (csak két példa a közelmúltból: Nagy Romulus – amelyről itt írtunk, valamint Woyzeck). Pazar színészi játéka és hasonlóképpen impozáns énekhangja válik az előadás magas minőségének egyik legfontosabb feltételévé. A zenei anyag egyébként sok ponton tovább viszi, kibontja az adott jelenet drámaiságát, aláhúzza és hangsúlyosabbá teszi a főszereplő lelki vívódásait, a legendás amerikai rockzenekar, a The Doors egyes szövegei és zenei megoldásai pedig kiválóan alkalmasak a halálközelség atmoszférájának megteremtésére.

„Elidegenítés” és színészi játék

Shakespeare darabját Vecsei H. Miklós átiratában vitte színpadra a szatmári társulat. Az előadás szövegkönyvének alapját Vecsei H. Miklós (újra)fordítása képezi, amelyet Vas István közismert, klasszicizálóbb fordításának részleteivel és saját szövegekkel egészítettek ki az alkotók, a shakespeare-i világ klasszikus, költői dimenzióját nyelvezetében és formájában is kortárs színpadi adaptációba emelve át, nem ritkán humorral fűszerezve a tragédia komor világát. Ez az átirat deklaráltan „elidegeníti” Bárd eredeti darabját. Egy három fős női kar kapja az „elidegenítők” szerepét, akiknek feladata valamiképpen áthidalni, feloldani a mai néző és az eredeti Shakespeare-darab között feszülő távolságokat.

A kar tagjai – a nagyszerű színészi játékot felmutató Keresztes Ágnes, Bogár Barbara és Bándi Johanna – mintegy magukat is kigúnyolják abban a „magyarázó” folyamatban, amelynek célja és egyben eszköze az irónia. Egyébként az előadásnak kivétel mindenik szereplője a helyzet magaslatán áll. Kiemelendőek a női alakítások is, ilyen az Erzsébetet játszó Rappert-Vencz Stella, Anna szerepében a már megszokott módon ragyogóan teljesítő fiatal színésznő, Budizsa Evelyn, de a Margitot erőteljesen játszó Moldován Blanka vagy az Erzsébet lányát alakító Sosovicza Anna is kiváló.

és természetesen ez elmondható a férfi színészekről is: Diószegi Attila, Nagy Orbán, Gaál Gyula, Frumen Gergő, Erdei Máté, Poszet Nándor, Szabó János Szilárd, Péter Attila Zsolt, Varga Sándor, Bodea Gál Tibor, Orbán Zsolt.

Porcelán vécécsésze mint királyi trón

Az összképhez nagy mértékben hozzájárul a Márton Erika tervezte díszlet- és jelmezvilág. Egy három „emeletből” álló, piros állványzaton játszódnak a történések: vannak jelenetek, amik a harmadik szint magasságában, mások a második szinten, és bizonyos történések a „földszinten”.

A látvány így nem korlátozódik „klasszikus”, „frontális” térbeliségre, hanem mintegy „vertikálisan”, a magasba emelkedően segíti kibontakozni az összetett történéseket. Több díszletelem is kimondottan telitalálat: ilyen a korlátlanságra törő, gátlástalan hatalomvágy fölött „mond ítéletet” az állványzat középső szintjén és annak is a közepén elhelyezett porcelán vécécsésze, amely a trónt jelképezi. Ez a vécé-trón lesz egyébként az az üreg, ahová a meggyilkolt Hastings (Frumen Gergő) levágott feje gurul.

amely ebben a megközelítésben annyira groteszkké válik, hogy akár nevethetünk is rajta. Közben meg nem csorbul a shakespeare-i összetett gondolatvilág, az irónia pedig olyan fénybe helyezi a történéseket, hogy bár abszurdnak tűnik fel sok minden, egyszersmind meg is rendít. A díszletelemek közül kiemelendőek az egyszerű vonalú, ugyanakkor letisztult „fénymotívumok”, amelyek a magasban, ugyanakkor a háttérben jelennek meg: a Richárd áldozatait jelképező keresztek, majd a fellegek, a hatalmas korona vagy a várkastély.

című The Doors-klasszikus, Nagy Csongor Zsolt pazar előadásában.