Nagy Csongor Zsolt a Nagy Romulus, a hatalmát vesztő utolsó nyugatrómai császár szerepében
Fotó: Czinzel László/ Harag György Társulat
Erőteljes és határozott rendezői kézjegyet magán viselő, rendkívül letisztult látványvilágú, felesleges hangsúlyok nélküli, dinamikus színészi játékot felvonultató előadás A Nagy Romulus, amelyet Bocsárdi László állított színpadra a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával. A premiert a hét végén tartották, az előadás egyik fő üzenete: sem a múlt, sem a jövő nincs a kezünk ügyében, csak a jelen.
2021. szeptember 20., 19:532021. szeptember 20., 19:53
Mit üzen a jövőnek és mit üzen a jelennek egy világhatalom eltűnése és egy, a történelem süllyesztőjében elmerülő birodalom végvergődése? – ezeket a kérdéseket járja körül Friedrich Dürrenmatt német drámaíró 1950-ben írt, A Nagy Romulus című darabja, amelyet Bocsárdi László kétszeres UNITER- és Jászai-díjas rendező állított színpadra a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatával.
Bocsárdi László, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója harmadszor dolgozott a szatmári társulattal: két évvel ezelőtt a Scapin című előadást, azelőtt a számos fesztiválon szereplő Tévedések vígjátékát állította színpadra. A mostani darabválasztás nem véletlen: mint maga a rendező hangsúlyozta,
Maga a darabválasztás is arra irányítja a figyelmet, hogy egy változó korban élünk, korszakhatáron, amikor a nagyívű változások, a barbárok bejövetele, egy szokás- és világrend megrendülése áll a küszöbön. Mai korunkról, mai korunknak szól a Nagy Romulus derűsen fájdalmas, tragikomikus története, amely a Római Birodalom hanyatlásának témáján keresztül egy elvesző világról beszél éppúgy, mint a művész, az értelmiségi mindenkori felelősségéről.
A barbár germánok fejedelme, Odoaker szerepében Méhes Kati (jobbra)
Fotó: Czinzel László/ Harag György Társulat
Dürrenmatt a II. világháború élményeit feldolgozva, azaz egy szélsőségesen agresszív, tömegeket manipuláló birodalom kegyetlenségei kapcsán fogalmazza meg, hogy nem erkölcsös védeni egy romlott társadalmat. A tyúktenyésztési szenvedélyének élő, a történelem folyását mintegy felülről szemlélni akaró utolsó császár groteszk, egyszersmind bölcsen látnoki figuráját kiválóan jeleníti meg Nagy Csongor Zsolt.
Ahogyan Nagy Csongor Zsolt nagyszerű alakításának köszönhetően minden további nélkül elhisszük azt is: a Nagy Romulus önmaga és a birodalom sorsát látja bölcsen előre, sztoikus belenyugvással, családja és alattvalói környezete számára érthetetlen nyugalommal várja bukását, amikor a barbár germánok támadni kezdik birodalmát.
Fotó: Czinzel László/ Harag György Társulat
A Római Birodalomba pedig végül betörnek az egykori hatalmas császárság pusztulása után a barbárok. Fejedelmük, Odoaker alakját Méhes Kati formálja meg, alakítása letisztult, míves, hatásos. A római öltözetektől gyökeresen elüt az ő viselete: egy mai üzletember vagy politikus hivatalos öltönyét, hófehér inget és nyakkendőt hord a nemtelen figura, aki sem férfi, sem nő, avagy férfi is, nő is egyszerre.
Az előadás tere leegyszerűsített tér, az egyszerű vonalak, az első felvonásban szinte megbontatlan szürke falak felerősítik a színészi jelenlétet, a színészi játékot, a jelmezeket és az elhangzott szavakat is. Mindez csak aláhúzza a rendezői koncepció letisztultságát. A különleges látványvilág, Bartha József UNITER-díjas díszlettervező és Cs. Kiss Zsuzsanna jelmeztervező munkája az előadás vizuális összhangját, az egységességet erősíti.
Fotó: Czinzel László/ Harag György Társulat
Említésre méltó a hangeffektusok használata és játéka is: a mikrofonba mondott szavak, mondatok elidegenítő hatásúak. Több jeleneten keresztül hangzanak föl zenei vagy különböző hangokkal való aláfestések, amelyek fokozzák a történetben tapintható feszültség, bezártság, kényelmetlenség érzését. Míg az első felvonásban az látható és érzékelhető, hogy a mennyezetig érő szürke falak mintegy „rácsukódnak” a történésekre, a második felvonásban kinyílik a tér. Megváltozik a látványvilág: a színpad hátsó részében sötétzöld lombok, méregzöld fű sejlik föl, dombszerűen emelkedő ligetre nyílik rálátás.
Az előadás egyik üzenete abban a monológban fogalmazódik meg, amelynek távlatában a Római Birodalom eltűnésének története kitágul: egy összetett, árnyalt és gazdag világ eltűnéséről van szó, amikor világunkból tovatűnnek a tengerek lakói, a delfinek, amikor a pezsgő városok, virágzó mezők, maga az élet tűnik el. Hiszen ezt is jelképezheti Róma: a lelkünkben élő egykori, letűnt birodalmat, amely egyesítette a különböző népeket, azt a birodalmat, ahol a vallásukat szabadon megélhették az egyes nemzetek, egy összetett, sokszínű multikulturalitást, ami kulturális gazdagságot jelent.
És ez az, amire vigyáznunk kell – fogalmazott a rendező az előadást követően, kifejtve, Dürrenmatt tragikomikus, expresszionista látomása azt is megfogalmazza: sem a múlt, sem a jövő nincs a kezünk ügyében, csak a jelen.
Az előadás szereplői: Nagy Csongor Zsolt, Moldován Blanka, Budizsa Evelyn, Bodea Gál Tibor, Bocsárdi Magor, Rappert-Vencz Gábor, Gaál Gyula, Szabó János Szilárd, Kovács Nikolett, Rappert-Vencz Stella, Orbán Zsolt, Diószegi Attila, Kovács Éva, Méhes Kati, Poszet Nándor, Frumen Gergő, Varga Sándor és Zákány Mihály. A produkció zeneszerzője Bocsárdi Magor, light-designere Bányai Tamás, rendezőasszisztense Szabó Franciska, ügyelője Varga Katalin, súgója Kófity Annamária volt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Megtéríti az útiköltséget a Kolozsvári Magyar Opera azoknak a nézőknek, akik más településekről, szervezett csoportban érkeznek az előadásaira.
Nem a groteszk, egyperces írások szerzője, Örkény István „lép színpadra”, hanem az író, aki 1956 forradalmi napjaiban percről percre jegyzetel. A 70. évfordulón Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze adja elő a Noteszlapok, 1956 című írásból készült előadást.
Egy magyarországi hadtörténész, aki a kutatásáért félig Gyergyóremetére költözött, egy költő, aki tizenkét év alatt beváltotta a belé vetett bizalmat, egy 95 éves író-legenda és egy fiatal tehetség: ők kapták a Székelyföld kulturális folyóirat íjait.
Kató Csilla, a nagyszebeni Astra filmfesztivál művészeti igazgatója megható, egyben elgondolkodtató üzenetet közölt, miután szombat este összeesett a színpadon a fesztivál 33. kiadásának nyitógáláján tartott beszéde végén, a szebeni filharmóniában.
„Nemcsak azt szeretném hallani, hogyan szól egy hang, hanem hogy ki szól általa” – vallja Miklósa Erika. A Kossuth-díjas világhírű szoprán, a Kolozsvári Magyar Opera tiszteletbeli tagja erdélyi kötődéseiről is beszélt a Krónika megkeresésére.
Piaci árusok, cselédek és művészek sorsából rajzolódik ki a régi Bánság a temesvári tárlaton. A nemesség és a polgárság után a társadalom többsége kerül előtérbe: családi emlékek tárják fel a munka, a kultúra és a kivándorlás összefonódó történeteit.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata október 17-én, szombaton este 7 órától a nagyteremben mutatja be Szakonyi Károly Holt lelkek című komédiáját Ny. V. Gogol regénye nyomán, Szabó K. István rendezésében.
Fazakas Lehel A menekülés lehetőségei című, 17 perces kisjátékfilmje nyerte el az erdélyi Filmgalopp idei fődíját – közölték vasárnap a szervezők. A 26. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle díjait a kolozsvári Győzelem moziban adták át szombat este.
Száz éve indult útjára Kolozsváron a Korunk, napjaink egyik legrégebbi alapítású magyar nyelvű folyóirata. Kovács Kiss Gyöngy történészt, a Korunk főszerkesztőjét a centenárium alkalmából kérdeztük.
Soha nem volt még ennyire elfogadott és kedvelt a romániai magyar színjátszás a román szakma és közönség körében, mint most – ez derül ki az ötödik BukFeszt mérlegéből.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!