Kiosztották a Látó nívódíjait Marosvásárhelyen

A Marosvásárhelyen megjelenő folyóirat vezetői immár huszonkettedik alkalommal osztották ki a Látó hasábjain megjelenő legjobb írások szerzőit megillető oklevelet, az azzal társuló pénzjutalmat ás a Hunyadi László szobrászművész alkotta plakettet.

A költészeti és egyben debütdíjban részesülő André Ferencre Demény Péter szerkesztő egy gólyabálon figyelt fel, ahol a szárnyait bontogató költő egy hang nélkül levetített magyar népmesét „szinkronizált”. Mihálycsa Erika, aki az idén prózában és műfordításban érdemelte ki tapasztaltabb kollégái elismerését, „visszaeső” díjazottnak számít. „De mindez nem a szépségének vagy a frizurájának, de még csak nem is a hűségének, hanem a megjelentetett szövegeinek köszönhető” – mondta tréfásan Vida Gábor.

Szintén a vásárhelyi folyóiratban közölt prózai munkáiért részesült elismerésben az egyébként informatikus végzettségű Dimény Lóránt is, aki ráadásul már filmet is készített és verseskötetet is adott ki. A negyedik díjazott, Zoltán Gábor budapesti szerző egy tizenhét évvel ezelőtt írt, és valamilyen okból kifolyólag csak az idén közölt esszével nyerte el a látósok tetszését.

Arra, hogy miért éppen egy magyarországi szerző részesült az elismerésben, Láng Zsolt adta meg a választ, kiemelve Marosvásárhely befogadó jellegét, amit a lap szerkesztői a saját bőrükön is megtapasztaltak, hisz mindannyian Erdély más-más részéből érkeztek és ragadtak Bernády városába. A színházról közölt írásaiért a nívódíjaktól eltérő, a Látó és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház által újonnan létrehozott elismerést vehette át György Péter.

A Lakitelki Alapítvány támogatásával létesült nívódíjakat először 1992-ben osztották ki az előző évfolyam legjobbnak ítélt szerzőit tüntetve ki az elismeréssel. Eddig közel hatvan alkotó részesült az elismerésben.