Hamis mosolyok, szürke tájak

Tizennyolc híres festménynek veszett nyoma a Maros Megyei Múzeum szépművészeti galériájából. A többnyire nagybányai festők és múlt század eleji román művészek alkotásait a jelek szerint a múzeum egyik alkalmazottja hamisítványokra cserélte, majd hazai és külföldi műkincskereskedőknek adta el.

Megkeresésünkre a Maros megyei rendőrség sajtószóvivője, Andreea Pop megerősítette, hogy a hatóság nyomozást folytat a múzeum egyik volt alkalmazottja ellen, akinek nevét azonban nem volt hajlandó nyilvánosságra hozni. Lapunknak annyit sikerült kiderítenie, hogy egy idős személyről van szó, akit 1997-ben nyugdíjaztak. A rendőrségnek több képet is sikerült azonosítani, azonban ezek visszaszerzését bonyolult bürokratikus folyamat késlelteti. Ráadásul a gyűjtők kétszeresen veszítenek, ugyanis nem számítván jóhiszemű vásárlóknak, őket senki sem kárpótolja. Ha például egy alkotás Németországba került, az ottani törvények nem teszik lehetővé a kiadását. A képtárba eddig egyetlen festmény került vissza a tizennyolcból, ezt egy marosvásárhelyi gyűjtő szolgáltatta vissza. Bár a képtár volt alkalmazottja mindmáig tagadja, hogy köze lenne a festménycserékhez, a lefülelt gyűjtő a rendőrségi nyilatkozatában azt írta, hogy tőle vásárolta. Kiderült, hogy a képek kicserélése mindenkinek jól hozott a konyhára: a múzeum szakembere szép summákat vágott zsebre, a gyűjtők áron alul vásárolhattak, és a hamisítók is megkapták a maguk részét. Még akkor is, ha a nagyon jó minőségű hamisítványok mellett pancser munkák is akadnak. „Bár néhány befutott, és a marosvásárhelyi múzeum körül forgó festőre gyanakszunk, a hamisítókra rendkívül nehéz rábizonyítani, hogy ők festették az ellopott eredeti munkák mását. A felvásárlótól viszont tudjuk, hogy egykori alkalmazottunk adta el neki a műalkotást” – mondta el a Krónikának Soós Zoltán.

Az Agerpresnek nyilatkozva, Vasile Mureşan festőművész, a múzeum munkatársa kifejtette, hogy már a ’80-as évek derekán a fülébe jutottak olyan híreszteléseket, miszerint a szépművészeti galéria bennfentesei kicseréltek volna egy Luchian- és egy Grigorescu-képet. A jelenlegi igazgató, Soós Zoltán viszont nem tartja kizártnak, hogy a tizennyolc hamisítvány közül néhány már így került volna a képtár falára. „Előfordulhat, hogy az 1960-as és ’70-es években, amikor a múzeumok államosítás vagy felvásárlás révén számos műalkotáshoz jutottak, már eleve hamisítványokat szereztek be. Megeshet, hogy az akkori, különböző felvásárlási bizottságok tagjai nem értettek éppen olyan jól minden egyes festőiskolához” – feltételezi Soós. Véleménye szerint az is megeshet, hogy az eredetiként felvásárolt hamisítványokat a nagy mesterek tanítványai festették. Példaként Raffaellot, a reneszánszkori olasz festőt és építészt, a cinquecento egyik kiemelkedő alakját hozta fel, aki bizonyos esetekben megengedte tanítványainak, hogy alkotásaikat az ő nevével szignálják.

Sem a rendőrség, sem a múzeum vezetősége nem volt hajlandó elárulni, hogy mely alkotások hiányoznak a több ezres leltárból. Három dolgot viszont sikerült megtudnunk: egyenként legalább 15-20 ezer euróra becsült alkotásokról van szó, Nagy Imre, Marosvásárhely városára testált százharminc alkotása közül egyik sincs a kicseréltek között, a visszaszerzett kép szerzője pedig a múlt század eleji híres brassói német-magyar származású művész, Mattis-Teutsch János alkotása. „Többnyire azokat a képeket vitték el, amelyeknek a ’90-es években Romániában jó piaca volt. Egy pár alkotásnak a felvásárlási árát is megtudtuk” – árulta el Soós Zoltán. Az igazgató hozzátette: amennyiben az általa vezetett intézménynek az év végéig sikerül legalább öt-hat azonosított alkotást visszaszereznie, kiállítást szervez ezekből illetve a hamisítványokból.