Tánctanítás Helsinkiben. Demokratikus körforma és az együttmozgás öröme jellemzi a moldvai csángó táncot
Fotó: Nagy Gábor Bigus/Finnországi Magyarok Egyesülete
Moldvai csángómagyar táncokat oktatott nemrég Helsinkiben az ott élő magyarok meghívására Kádár Elemér. A Csángóföldön dolgozó néptáncpedagógust – aki számos nemzetiségű embernek, megannyi európai országban, sőt Kínában is oktatta már ezeket a táncokat – friss finnországi tapasztalatairól és a táncoktatásról írt, nemrég megjelent kötetéről kérdeztük.
2024. március 13., 09:572024. március 13., 09:57
Helsinkiben, az ott élő magyaroknak, valamint finneknek is oktatott néptáncot március elején Kádár Elemér, a moldvai Csángóföldön dolgozó néptáncpedagógus, akit annak apropóján hívott meg a Finnországi Magyarok Egyesülete és a Helsinkiben működő Liszt Intézet, hogy Körbe, körbe, karikába – segédanyag a moldvai táncok oktatásához címmel nemrég könyve jelent meg. Kádár Elemér megkeresésünkre arról beszélt, hogy milyen volt a fogadtatása a finn fővárosban az általa oktatott csángómagyar táncoknak.
Kádár Elemér, a moldvai Csángóföldön dolgozó néptáncpedagógus (középen) Helsinkiben oktatott
Fotó: Nagy Gábor Bigus/Finnországi Magyarok Egyesülete
„Él Finnországban (is) pár kedves barátom, akik többnyire erdélyiek vagy erdélyi származásúak, a közös nevezőnk leginkább a néptánc, s akikkel főleg erdélyi nyári néptánctáborokban szoktam találkozni. De volt már egyszer olyan is, hogy én jártam Helsinkiben egy hagyományőrző rendezvényen, s akkor is meglátogattam a barátaimat, örültünk az alkalomnak, fenntartjuk a kapcsolatot.
A könyv leginkább a moldvai csángómagyarok táncainak oktatási módszertanáról szól. De ezenfelül arról is, hogy miért jó az, ha a gyermekek a megfelelő korban népi gyermekjátékokat – ezen belül énekes körjátékokat – játszanak, majd ebből szervesen tovább lépve egyenes úton eljutnak a közép- és reneszánsz kori körtáncos örökségünkhöz, amit a magyar néprajzi csoportok közül a legnagyobb gazdagságban a moldvai csángómagyarok őriznek a mai napig.
„És hogy a »nagy titkot« is eláruljam: azért jó, mert ezen énekes-mozgásos tevékenységek során egészen hihetetlen módon és mértékben fejlődnek a gyermekek tanulási képességei, és ez a képességfejlesztés a mai, súlyosan mozgásszegény életmód káros mellékhatásai között egyre inkább elengedhetetlenül szükséges” – fejtette ki a néptáncpedagógus. Hozzátette, a néptáncosok elsősorban azért akarnak táncokat tanulni, hogy szórakozhassanak, de neki pedagógusként az is célja, hogy felhívja a kedves szülők figyelmét a „kütyüzombi” életmód veszélyeire, és adjon egy eszközt, amivel hatékonyan lehet ezek ellen küzdeni.
Finnországban is sokan kapcsolódtak be a csángómagyar táncokba
Fotó: Nagy Gábor Bigus/Finnországi Magyarok Egyesülete
Finnországi barátainak nagy része szülő, de nagyszülők és pedagógusok is vannak köztük, így érdekelte őket ez a módszer, ezért hívták meg Kádár Elemért, hogy tartson pár ilyen foglalkozást, mutassa be, miként is kell ezt csinálni. A néptáncpedagógus azt is kifejtette, hogy a fiatalok ugyanúgy és ugyanazért szeretik a moldvai táncokat Finnországban is, mint itthon:
A néptáncpedagógus rámutatott, a páros táncok is kötött szerkezetűek, formációs jellegűek, nincs – pontosabban van, de csak kis mértékben, a kötöttségeken belül – improvizáció, emiatt pár kísérleti jellegű csetlés-botlás után máris „termelődik a táncosban a boldogsághormon”.
Kádár Elemért finnországi tapasztalatai kapcsán arról kérdeztük, mi a benyomása a Helsinkiben élő magyarok közösségi életéről, mennyire tartják fontosnak az identitásuk megőrzését akár a néptáncok, népzene ismeretén keresztül is. Az észak-európai országban körülbelül 2500 magyar él, főleg délen, legtöbben Helsinkiben és Espooban. „Egy részük régóta itt él, letelepedett, de folyamatos a vándorlás: mindig jönnek újabbak, akik aztán többnyire pár év múlva odébbállnak. Ma már a fiatalok nagyon könnyedén váltanak hazát. De van egy régi, kemény mag, és a hozzájuk csatlakozott fiatalok, akik igyekeznek egymásnak és a vándoroknak is stabil kapaszkodót nyújtani” – fejtette ki Kádár Elemér.
A Finnországi Magyarok Egyesülete és a Helsinkiben működő Liszt Intézet szervezte a táncoktatást
Fotó: Nagy Gábor Bigus/Finnországi Magyarok Egyesülete
Az ezer tó országaként emlegetett országban élő magyaroknak működik egy nagyszerű munkát végző saját szervezetük, a Finnországi Magyarok Egyesülete, van Magyar Néptáncegyesület is és Helsinkiben is jelen van a Liszt Intézet. „A magyarok pedig, mint mindenütt, itt is két nagy táborba csoportosulnak: vannak a korszellemet érteni vélők, akik valahogy még nem tudják, hogy a folklór újra menő, és vannak, akik tudják ezt. Ezen utóbbiakkal találkoztam. Elsősorban a magyarokhoz jöttem, de a vegyes házasságok és baráti körök jóvoltából azért vannak a társaságban finnek, sőt más etnikumúak – török, kínai – is. Minden héten van magyar táncház és minden hónapban egyszer tartanak Helsinkiben magyar nyelvű istentiszteletet is, ezen most én is részt vettem, és cseppet sem meglepő módon itt is azokkal az emberekkel találkoztam, akik a táncházba is eljöttek” – mondta el a néptáncpedagógus. Úgy fogalmazott, a Finnországban élő magyarok közt
Kicsik és nagyon a finnországi táncoktatáson
Fotó: Nagy Gábor Bigus/Finnországi Magyarok Egyesülete
Éppen emiatt a nyugdíjasok jelentős része végül visszatelepül a Kárpát-medencébe, remélve, hogy az unokák majd eljárnak hozzájuk látogatóba. A néptáncpedagógustól azt is megkérdeztük, hogy tapasztalata szerint Finnországban létezik-e a néptánchagyományok ápolása a finnek körében, vagy az ilyesmi egy észak-európai ember számára különlegesnek számít. „A finnek egy nagyon nehéz évezred után alig több, mint száz éve váltak önálló nemzetté. Emiatt a régi dolgok tisztelete náluk nem igazán jellemző: az számukra a nyomort, éhezést, küzdelmet jelképezi. Erdőlakó, rejtőzködő, bizalmatlan társaságból azonban kemény és hatékony munkával nagyon gyorsan jóléti társadalommá váltak, ma is a boldog jövő lehetőségét keresik, nem piszmognak a romantikus múltba fordulással” – fejtette ki Kádár Elemér.
Csángómagyar körtánc. A Szeret Néptáncegyüttes a Bákó megyei Lábnyikon
Fotó: Turbuc Maria
Ennek ellenére akad a finnek közt, aki azt gondolja, hogy fontos a régi dolgok ismerete, tisztelete. Jelentős néprajzi múzeumaik, gyűjteményeik vannak, sokan a régimódi, hagyományos ételeiket készítik az ünnepnapokon, s azon kevesek, akinek van, néha felveszik a népviseletüket és régi szertartásokat próbálnak feleleveníteni pl. a napfordulók idején stb.
Emiatt aztán a néphagyományok, zene, tánc iránt csak egy kisebb, de lelkes közösség érdeklődik, a nagytöbbség inkább »halad a korral«” – fejtette ki Kádár Elemér. Hozzátette, a magyar táncházmozgalomnak megfelelő finn kezdeményezés még nem jött létre, és annak lehetőségét, hogy adatközlőktől közvetlenül tanulhassanak saját folklórt, már elszalasztották.
Kádár Elemér könyve szakmai körökben is fontos oktatási anyagnak számít. Feltettük a kérdést: a tánc műfaja nyilván tulajdonképpen „leírhatatlan”, de a kötetbe szedett ismeretanyag meglétének melyek a legfontosabb hozadékai. „Idestova harminc éve tanulom és tanítom a néptáncokat. A moldvai csángómagyarok táncaival kapcsolatosan régóta foglalkoztatott már egy sor szakmai kérdés, amelyekre a meglévő szakirodalomban, vagy a szakemberekkel beszélgetve nem kaptam kielégítő választ. Martin György felismert pár alapigazságot a gyűjtései során az ötvenes évek elején, azóta mindenki őt idézi, újabb, alaposabb elemzés azonban nem született eddig. Ezért vagyok most itt, Moldvában, ezért kutatom a témát, hogy végre válaszokat találjak és adhassak” – magyarázta a néptáncpedagógus. Ezzel párhuzamosan igyekszik arra vonatkozóan is hasznos tanácsokat adni, hogy kinek, mikor és mit érdemes tanítani, meg főleg miként – hogy az a tanítás hasznos és hatékony legyen. „Erről szól a könyvem, és minden bizonnyal további bővített kiadások követik majd ezt az elsőt, hiszen a kutatás folyamatban van, számos, egyelőre még rejtett részlet várja a felderítést” – mondta a szakember.
A csángó táncnak érthető és követhető a szerkezete, izgalmas, keleties-régies, lendületes zene kíséri
Fotó: Nagy Gábor Bigus/Finnországi Magyarok Egyesülete
Kádár Elemért arról is kérdeztük, hogy más, külföldi nyelvterületen vagy nem magyar, nem román ajkúaknak oktatott-e moldvai néptáncot, és ha igen, mik a tapasztalatai, hogyan fogadják a más kultúrákhoz tartozók ezt a táncot.
és nincs rá egy hosszú hétvégénk, hogy a gazdag motívumanyagot, az ebből való improvizálást, az erdélyi táncokhoz elengedhetetlen vezetés-követés, forgatás technikáját megtanulják” – mondta a néptáncpedagógus. Hozzátette, ilyenképpen tanított már moldvai táncokat majd’ egész Európában, de még Kínában is. Ezenfelül mindenféle néptánctáborokban, ahol az esti táncházakban terítékre kerülnek a moldvai táncok, de a fesztiválokon, rendszeres városi táncházakban is sokszor kap felkérést arra, hogy vezesse a táncot.
„A kezdetektől tanítok a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége által szervezett Moldvai Népzene- és Néptánctáborban is. Tény, hogy mindezeken a helyszíneken főleg magyar és sokkal kisebb számú román fiatal tanulja a táncokat, de azért volt köztük az évek során francia, spanyol, amerikai és japán érdeklődő is. A tapasztalat az, hogy az oxitánok, baszkok, lengyelek, a skandináv és a balti népek, de a közel- és távolkeletiek is általában nagyon szeretik, ami nem véletlen” – fejtette ki. Hozzátette, a nyugat-európaiaknak ma már elég kevés maradt meg a táncaikból, Keleten ellenben van ilyen tánc ma is bőven, de ők meg éppen emiatt szeretik – úgy vannak vele, mintha csak a szomszéd falu táncait járnák.
Mint sorolta, volt már táncoktató Magyarországon egy beöltözős mulatságon, ahol a Gyűrűk Ura volt a téma, ők pedig sepsiszentgyörgyi zenész barátaival moldvai folklór-alapokon oldották meg a feladatot. „Hatalmas siker volt! Ezeket a táncokat a már felsorolt okok miatt azok a mai fiatalok is szeretik, akik amúgy nem néptáncrajongók. Helsinkiben a vendéglátóim egyszeri alkalomnak szánták az én látogatásomat, de amint a betervezett foglalkozások végére értünk, azonnal ott helyben eldöntötték, hogy ennek kell egy terjedelmesebb folytatás, és már körvonalazódik egy májusi, második látogatás. Azt gondolom, ez a tény önmagáért beszél” – összegzett a néptáncpedagógus.
Vannak apró előrelépések, melyek a jó együttműködés irányába mutatnak a jászvásári (Iași) római katolikus püspökség és a katolikus vallású moldvai csángók képviselői között – jelentette ki pénteken a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének (MCSMSZ) elnöke.
Kisebbségi nyelvű szótárakat adományozott a Nyelvek Európai Napján a brüsszeli Európai Történelem Házának az Európai Parlament Kisebbségi Intergroupja és a FUEN – tájékoztat Vincze Loránt EP-képviselő sajtóirodája.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Átadták csütörtökön este a marosvásárhelyi Teleki Téka restaurált Palota-termét. A nyolc évig tartó munkálatok során eredeti állapotukban állították helyre a Franz Neuhauser nagyszebeni festő által a XIX. század elején készített falfestményeket.
Különleges kulturális élmény várja az érdeklődőket október 24-én Bánffyhunyadon, ahol a Déryné Program keretében színházi előadásokkal, tematikus középiskolai foglalkozásokkal gazdagodhat a helyi közösség.
Újabb magyar Nobel-díjjal gazdagodott a nemzet. Újabb legmagasabb szintű elismerés egy újabb K betűs személyiségnek. Kertész Imrét, Karikó Katalint és Krausz Ferencet követően ezúttal Krasznahorkai László.
A zilahi emléktábla-avatással megtörtént Szilágyi István „visszahonosítása”, ugyanis a Kossuth-díjas író mindig is ezer szállal kötődött a Szilágysághoz – mondta el a Krónika megkeresésére Karácsonyi Zsolt, a Helikon főszerkesztője.
Hetvenkilenc éves korában elhunyt Diane Keaton Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő – jelentette be szombaton a People magazin a család szóvivőjére hivatkozva.
A nagybányai Teleki Magyar Ház működtetői, valamint a programjaikon résztvevő közösség számára is visszaigazolás a nemrég elnyert Magyar Örökség díj. A rangos elismerést Dávid Lajos intézményvezető értékelte a Krónikának.
Két nagyszabású kiállítást nyit meg a napokban a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ Bukarest a román fővárosban: Robert Capa, Barcsay Jenő és számos magyar alkotó művészete előtt tisztelegnek.
Nagyon büszke és boldog vagyok, hogy bekerülhettem a sok igazán nagy író és költő sorába – nyilatkozta Krasznahorkai László író a Nobel-díj honlapjának adott interjúban, miután bejelentették, hogy idén ő kapja az irodalmi Nobel-díjat.
Nyolcszáz gyerek részvételével ünnepli megalapításának 45. évfordulóját a legkisebbeknek szóló gyermeklap, a Szivárvány szerkesztősége.
Balázs Imre József kolozsvári irodalomtörténész szerint nem volt meglepő, hogy Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat, hiszen az általa teremtett írói világ a nagyvilág bármely pontján értelmezhetővé válik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!