
Fotó: Kristó Róbert
Együtt táncolnak, muzsikálnak azok, akik a táncházmozgalomból elindulva közelednek a forráshoz, és azok, akik beleszülettek a gyimesi kultúrába – egyik legfontosabb célkitűzése valósult meg ezáltal a vasárnap véget ért gyimesi tánctábornak, melyet idén tizennyolcadik alkalommal szerveztek meg.
2014. augusztus 04., 16:242014. augusztus 04., 16:24
A Tiszta Forrás Alapítvány, a Csángó Ifjak Középloki Közössége és Gyimesközéplok község önkormányzata által szervezett egyhetes táborba több mint kétszázötvenen érkeztek Magyarországról, az Amerikai Egyesült Államokból, Angliából, Németországból, Lengyelországból, Szlovákiából, Szerbiából, és Erdélyből is szép számmal vettek részt.
„Felcsíkit tanulok!” – jelentette ki büszkén Bíró István, aki Székelyudvarhelyről érkezett a táborba szüleivel. Mert nemcsak felnőtteknek van tánc-, népdal- és hangszeroktatás, hanem a gyerekeknek is külön tartanak tánc-, zene- és kézműves foglalkozásokat a táborban.
„Ezeken elsősorban a helyi családok gyerekei vesznek részt, de vannak olyan táborozók is, akik családostól, gyerekestől jöttek. Délelőtt táncot tanultak, délután kézműves foglalkozásokon vehettek részt” – magyarázta Szalay Zoltán, a tábor egyik szervezője. Elmondta, fontos volt számukra, hogy a helyi zenészeket, hagyományőrzőket is bevonják a táborba.
Míg az első táborban csak táncoktatás volt, a szünetekben pedig népdalokat tanultak a résztvevők két csoportban, az idei táborban négy csoportban tanítottak táncot és többféle hangszert különböző szinteken. Az első táborban 15 oktató és zenész vett részt, most negyvenen felüli volt az oktatók és zenészek száma.
„Elsősorban olyan szakembereket hívtunk, akik tudásukkal a tábori oktatás minőségét biztosítják. Az a legfontosabb, hogy a tábor jó hangulatú és ünnepi alkalom legyen, nemcsak a résztvevők, hanem a faluközösség életében is. Annak idején, amikor elkezdtük, elsősorban ezt a gyönyörű, hagyományos kultúrát akartuk népszerűsíteni, amely évszázadokon keresztül megőrződött itt a Gyimesekben, illetve Felcsíkon. – mutatott rá Szalay. – Mindig páros tábor volt ez, ami a tanított anyagokat illeti: felcsíki táncok, zene, dalok és gyimesi táncok, zene és népdalok vannak terítéken. Emellett elsősorban a táncházban társult egy idő után a moldvai anyag, a moldvai táncok és a hangszeroktatásban, főleg a furulya- és a kobozoktatásban is megjelent ez hangsúlyosan.”
Tudatosítják az értékeket
Mindig is a tábor céljai között szerepelt a gyimesi és felcsíki népi kultúra népszerűsítése, ugyanakkor a helyi közösség megszólítása. „Mindig felsorakoztattunk zenészeket, hagyományőrző csoportokat és énekeseket a tábor folyamán, és ezáltal ismeretségek, barátságok kötődtek, nemcsak résztvevők és helybeliek, hagyományőrző csoportok, táncosok, énekesek, zenészek között, hanem a Felcsíkról idehívott hagyományőrző csoportok tagjai is nagy szeretettel jönnek minden évben találkozni az itteni »sorstársaikkal«. Nem elhanyagolandó az sem, hogy Gyimesközéplok nevét a nagyvilágban elsősorban a gyimesi tánctábor által ismerték meg” – mondta el lapunknak a szervező.
A szervezőknek nem titkolt célja, hogy a helyi fiatalok részéről kicsit elhanyagolt hagyományok kerüljenek vissza a közösségi életbe.
„Emlékszem, hogy még a legelején a tábori táncház és a szomszédban levő diszkó vetélkedett egymással, a fiatalokat megosztotta a két szórakozási lehetőség. Ez a verseny mostanra a mi javunkra dőlt el, sok gyerekcsoport alakult az utóbbi években a Gyimesekben, sok fiatal, helyi muzsikus találta meg ezt a zenét és képviseli községét a nagyvilágban. Nem állítom azt, hogy a tánctábor volt az egyedüli tényező, amely befolyásolta ezt a folyamatot, de mindenképp nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy a helyi közösségben a saját kultúrájuk és hagyományuk iránti tisztelet kialakuljon, az értékítélet a helyére kerüljön” – sorolta a tábor eredményeit Szalay Zoltán.
Megélni a tanultakat
Nemcsak a nappali oktatáson vesznek részt helybéliek, hanem az esti táncházban, mulatságon is szép számmal jelen vannak. „Ezt a kultúrát csak úgy tudjuk megőrizni, ha megtaláljuk az összekötő hidat a táncházmozgalom képviselői és azok között, akiknek ez a kultúra a sajátjuk. Ahol falun sincs meg igazából a hagyományos életforma, kultúra, ott nehezebb elérni, de itt a Gyimesekben még sokkal könnyebb. Itt a helybeliek, talán egy kicsit a tánctáboroknak köszönhetően is, tudatosították, hogy ezt mennyire fontos továbbadni, megtanítani gyerekeknek, unokáknak” – magyarázta Antal Rozália, a tábor másik szervezője.
Szerinte a táborukban együtt lehetnek azok, akik a táncházmozgalomból elindulva közeledtek a forráshoz, és azok, akik ebbe beleszülettek. „A táncházasoknak is nagyon fontos ez, mert így lehet csak megérezni az igazi ízét annak, amit megtanultak. Csak elsajátított lecke maradna, ha nem élnék meg, hogy ezzel a tudással miként lehet felszabadultan mulatni, jól érezni magukat” – mutatott rá Antal Rozália.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
szóljon hozzá!