
Fotó: Kristó Róbert
Együtt táncolnak, muzsikálnak azok, akik a táncházmozgalomból elindulva közelednek a forráshoz, és azok, akik beleszülettek a gyimesi kultúrába – egyik legfontosabb célkitűzése valósult meg ezáltal a vasárnap véget ért gyimesi tánctábornak, melyet idén tizennyolcadik alkalommal szerveztek meg.
2014. augusztus 04., 16:242014. augusztus 04., 16:24
A Tiszta Forrás Alapítvány, a Csángó Ifjak Középloki Közössége és Gyimesközéplok község önkormányzata által szervezett egyhetes táborba több mint kétszázötvenen érkeztek Magyarországról, az Amerikai Egyesült Államokból, Angliából, Németországból, Lengyelországból, Szlovákiából, Szerbiából, és Erdélyből is szép számmal vettek részt.
„Felcsíkit tanulok!” – jelentette ki büszkén Bíró István, aki Székelyudvarhelyről érkezett a táborba szüleivel. Mert nemcsak felnőtteknek van tánc-, népdal- és hangszeroktatás, hanem a gyerekeknek is külön tartanak tánc-, zene- és kézműves foglalkozásokat a táborban.
„Ezeken elsősorban a helyi családok gyerekei vesznek részt, de vannak olyan táborozók is, akik családostól, gyerekestől jöttek. Délelőtt táncot tanultak, délután kézműves foglalkozásokon vehettek részt” – magyarázta Szalay Zoltán, a tábor egyik szervezője. Elmondta, fontos volt számukra, hogy a helyi zenészeket, hagyományőrzőket is bevonják a táborba.
Míg az első táborban csak táncoktatás volt, a szünetekben pedig népdalokat tanultak a résztvevők két csoportban, az idei táborban négy csoportban tanítottak táncot és többféle hangszert különböző szinteken. Az első táborban 15 oktató és zenész vett részt, most negyvenen felüli volt az oktatók és zenészek száma.
„Elsősorban olyan szakembereket hívtunk, akik tudásukkal a tábori oktatás minőségét biztosítják. Az a legfontosabb, hogy a tábor jó hangulatú és ünnepi alkalom legyen, nemcsak a résztvevők, hanem a faluközösség életében is. Annak idején, amikor elkezdtük, elsősorban ezt a gyönyörű, hagyományos kultúrát akartuk népszerűsíteni, amely évszázadokon keresztül megőrződött itt a Gyimesekben, illetve Felcsíkon. – mutatott rá Szalay. – Mindig páros tábor volt ez, ami a tanított anyagokat illeti: felcsíki táncok, zene, dalok és gyimesi táncok, zene és népdalok vannak terítéken. Emellett elsősorban a táncházban társult egy idő után a moldvai anyag, a moldvai táncok és a hangszeroktatásban, főleg a furulya- és a kobozoktatásban is megjelent ez hangsúlyosan.”
Tudatosítják az értékeket
Mindig is a tábor céljai között szerepelt a gyimesi és felcsíki népi kultúra népszerűsítése, ugyanakkor a helyi közösség megszólítása. „Mindig felsorakoztattunk zenészeket, hagyományőrző csoportokat és énekeseket a tábor folyamán, és ezáltal ismeretségek, barátságok kötődtek, nemcsak résztvevők és helybeliek, hagyományőrző csoportok, táncosok, énekesek, zenészek között, hanem a Felcsíkról idehívott hagyományőrző csoportok tagjai is nagy szeretettel jönnek minden évben találkozni az itteni »sorstársaikkal«. Nem elhanyagolandó az sem, hogy Gyimesközéplok nevét a nagyvilágban elsősorban a gyimesi tánctábor által ismerték meg” – mondta el lapunknak a szervező.
A szervezőknek nem titkolt célja, hogy a helyi fiatalok részéről kicsit elhanyagolt hagyományok kerüljenek vissza a közösségi életbe.
„Emlékszem, hogy még a legelején a tábori táncház és a szomszédban levő diszkó vetélkedett egymással, a fiatalokat megosztotta a két szórakozási lehetőség. Ez a verseny mostanra a mi javunkra dőlt el, sok gyerekcsoport alakult az utóbbi években a Gyimesekben, sok fiatal, helyi muzsikus találta meg ezt a zenét és képviseli községét a nagyvilágban. Nem állítom azt, hogy a tánctábor volt az egyedüli tényező, amely befolyásolta ezt a folyamatot, de mindenképp nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy a helyi közösségben a saját kultúrájuk és hagyományuk iránti tisztelet kialakuljon, az értékítélet a helyére kerüljön” – sorolta a tábor eredményeit Szalay Zoltán.
Megélni a tanultakat
Nemcsak a nappali oktatáson vesznek részt helybéliek, hanem az esti táncházban, mulatságon is szép számmal jelen vannak. „Ezt a kultúrát csak úgy tudjuk megőrizni, ha megtaláljuk az összekötő hidat a táncházmozgalom képviselői és azok között, akiknek ez a kultúra a sajátjuk. Ahol falun sincs meg igazából a hagyományos életforma, kultúra, ott nehezebb elérni, de itt a Gyimesekben még sokkal könnyebb. Itt a helybeliek, talán egy kicsit a tánctáboroknak köszönhetően is, tudatosították, hogy ezt mennyire fontos továbbadni, megtanítani gyerekeknek, unokáknak” – magyarázta Antal Rozália, a tábor másik szervezője.
Szerinte a táborukban együtt lehetnek azok, akik a táncházmozgalomból elindulva közeledtek a forráshoz, és azok, akik ebbe beleszülettek. „A táncházasoknak is nagyon fontos ez, mert így lehet csak megérezni az igazi ízét annak, amit megtanultak. Csak elsajátított lecke maradna, ha nem élnék meg, hogy ezzel a tudással miként lehet felszabadultan mulatni, jól érezni magukat” – mutatott rá Antal Rozália.
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
szóljon hozzá!