Elhunyt Dobos László író, az „ahogy lehet generáció” tagja

A hosszú betegség után, július 25-én, életének nyolcvannegyedik évében elhunyt írót több százan kísérték el utolsó útjára. A gyászoló tömeggel megtelt a pozsonypüspöki temető ravatalozója előtti tér, a gyászolók között a felvidéki magyar közösség politikai és civil érdekképviseleteinek vezetőit, számos neves magyar közéleti személyiséget, valamint Magyarország pozsonyi külképviseletének tagjait is látni lehetett.

A szertartás gyászistentisztelettel kezdődött, ezt Fazekas László, a szlovákiai református keresztyén egyház püspöke tartotta. Dobos László író, műkritikus és politikus is volt egyidejűleg, ugyanakkor olyan ember, aki az „ahogy lehet generáció” tagjaként élte életét a felvidéki magyar közösség részeként – fogalmazott a püspök.

Írótársa, barátja, Koncsol László Dobos László életének főbb pillanatait idézte fel. Hangsúlyozta: Dobos László egész „termő életét” a felvidéki magyar közösségnek áldozta, felvidéki és egyetemes magyar intézmények, politikai, társadalmi és szellemi műhelyek egész sorát irányította, többet közülük maga hozott létre. „Nagyon betegen, halványuló tudatával is csak a nemzetünk, kisebbségi magyar nemzetrészünk sorsa érdekelte” – emelte ki Koncsol László.

Dobos Lászlótól, akit az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekint, a szaktárca és a Magyar Művészeti Akadémia nevében Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő búcsúzott. Hangsúlyozta: Dobos László az egész magyarság emblematikus alakja volt, aki nemcsak folyton új terveket talált ki, de véghez is vitte azokat. Életműve megismételhetetlen és pótolhatatlan – szögezte le Tőzsér Árpád. 

Dobos László 1930-ban Király­hel­mecen született, tanulmánya­it Sárospatakon, illetve a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar–történelem–polgári nevelés szakán végezte. Jelentős közéleti munkásságának köszönhetően íróként, szerkesztőként, műkritikusként és politikusként is ismert volt.

A Szlovákiai Írószövetség magyar részlegének titkáraként meghatározó szerepet vállalt az Irodalmi Szemle létrehozásában, több évig volt a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális és közéleti szervezetének, a Csemadoknak az elnöke, egy időben a nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszter posztját is betöltötte.

A rendszerváltoztatás után négy évig az első szlovák parlament képviselője volt. 1989-ben a Magyarok Világszövetségének társelnökévé választották, majd 1994-ben több évtizedes, kiemelkedő közéleti és irodalmi munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést, 2007-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották